A fordítási hiba

Az eset

Az elbeszélő meséli:

„Először vettem részt gyakornoki programban, ami része volt az egészségügyi asszisztens képzésemnek. Erre Dánia legnagyobb állami kórházában, a koppenhágai Righospitalet-ben került sor. Pontosan követtem a gyakornokokért felelős vezető utasításait. Ő sok éve az egészségügyben dolgozott, az oktatása még egy korábbi egészségügyi rendszerben zajlott.

Egyik nap bementünk egy kórterembe, ahol egy 14 év körüli arab lány feküdt az ágyán. Agyi betegségben szenvedett és már végstádiumban volt. Bármikor meghalhatott, már többször megállt a szíve, ilyen esetben eddig mindig CPR-t kapott. Engem az egész helyzet megrémisztett.

A szülei, egy libanoni származású arab család ott volt mellette egy feltehetően vezető pozícióban lévő orvossal együtt. Rajtuk kívül jelen volt még egy arabul beszélőtolmács is. A tolmács jelenléte kötelező olyan esetben, amikor a páciens és a hozzátartozók külföldi származásúak és nem beszélnek jól dánul.

Az orvos dánul magyarázta a szülőknek, hogy ha újra megáll a lány szíve, már nem adnak neki CPR-t, mert végstádiumban van. Nem említette az eutanáziát, de valójában ez volt az üzenet.

A tolmács lefordította az arabra, amit az orvos mondott. De valójában épp az ellenkezőjét mondta, vagyis azt, hogy továbbra is adnak CPR-t a lánynak. Mivel beszélek arabul, számomra nyilvánvaló volt, hogy mi hangzott el.

Az apa beszélt és értett annyira dánul, hogy látszólag megértette, mit mondott valóban az orvos. De meg voltam győződve róla, hogy az anya abban a hitben fogja elhagyni a kórtermet, hogy a lánya továbbra is CPR-t fog kapni szívleállás esetén.

Arab és muzulmán hátteremnek köszönhetően nagyon kétségbeestem, mivel biztos voltam benne, hogy az anya soha nem fogadná el azt az orvosi döntést, hogy a lánya ne kaphasson már CPR-t, ha megáll a szíve.

Ezért megkérdeztem az anyától, hogy pontosan értette-e, mit mondott az orvos. Amikor igennel válaszolt, azt tanácsoltam neki, hogy kérjen időpontot újabb konzultációra az orvostól és kérjen egy dánul és arabul is tökéletesen beszélő tolmácsot.

Reméltem, hogy így indirekt módon tudok segíteni az anyának abban, hogy pontosan megértse a szituációt és az üzenetet. Tanúja voltam egy komoly félreértésnek és egy arab családdal való rossz bánásmódnak, ez utóbbi pedig kulturális szempontból súlyos következményekkel járhat. Egyszerűen nem voltam képes végignézni a történteket úgy, hogy ne avatkozzak közbe.

Odamentem az orvoshoz is, aki közben már végezte tovább a munkáját. Elmondtam neki, hogy a nyelvtudásomnak köszönhetően azt következtettem ki, hogy az anyát nem tájékoztatták megfelelően arról, hogy mi fog történni. Az orvos azonban csak vállat vont és közölte, hogy a tolmács a szabályoknak megfelelően volt jelen és járt el, tehát minden az előírásoknak megfelelően történt. Neki több tennivalója nincs az ügyben.

Értesítettem a felügyelőmet is, de ő azt mondta, hogy ebben az ügyben az orvos a felelős, én nem tehetek semmit. Figyelmeztetett arra is, hogy én mint a kórházi hierarchia legalján lévő gyakornok nem róhatok fel semmit egy vezető orvosnak.

Számomra mindez etnikai, kulturális, vallási és szakmai szemszögből is megrázó volt.”

 

1. A szituációban résztvevők identitása

Kik a szereplői ennek a kultúrák közötti szituációnak, mi a társadalmi identitásuk (életkor, nem, származás, szakma stb. szerint), milyen kapcsolatban állnak egymással és a saját társadalmi csoportjukkal?

Az elbeszélő egy 24 éves dán férfi, aki egy hároméves egészségügyi asszisztens képzésben vesz részt a dániai egészségügyi oktatás keretében. Az eset lejegyzésekor harmadéves volt. A szülei bevándorlók – az anyja Libanonból, az apja Irakból származik. Az elbeszélő tökéletesen beszél arabul. Ő is és a családja is muzulmán kulturális háttérrel rendelkeznek. Ebben az incidensben viszont a szakmai nézőpontja is szerepet játszik. Erős szakmai elkötelezettséggel rendelkezik, az egészségügyi pályát az emberi kapcsolatok iránti érdeklődése nyomán választotta.

Az elbeszélőt az egyenlőség, az antidiszkrimináció és a diverzitás témái is erősen foglalkoztatják. Az egészségügyi oktatáson kívül egy olyan fiatalokból álló alakulatban is tanul, amely a hivatalos képzési rendszerben fellépő diszkrimináció ellen emeli fel a hangját.

Így az elbeszélő fontosnak tartja az olyan szituációkra való reagálást és reflektálást, amelyekben az igazságosság és az emberi tisztesség alapelvei szerinte nem teljesülnek.

Az esetben az elbeszélőn kívül mások is szerepelnek, akik szintén mind a kórteremben tartózkodtak:

Egy arab-libanoni család – férj és feleség – a végstádiumú betegségben szenvedő lányukkal. A férj és a feleség vélhetően a harmincas éveikben járnak, a lány 14 éves.

Egy dán kórházi orvos, aki férfi.

Egy profi női tolmács, aki dánról arabra és arabról dánra fordít.

Egy egészségügyi asszisztensnő, aki egyben az elbeszélő képzési felügyelője a kórházban. 38 éve dolgozik a dán egészségügyi rendszerben.

Nem tudjuk, hogy a család és az orvos ismerték-e egymást, mivel számos különböző orvost vonhatnak be egy páciens kezelésének folyamatába. A család nem ismerte az asszisztensnőt, a tolmácsot és az elbeszélőt. A szakemberek azonban ismerhették egymást korábbról.

2. Kontextus

Milyen konkrét szituációban játszódik le a jelenet (fizikai, szociális, pszichológiai stb. kontextus)?

Az eset egy kórteremben zajlik, ahol egy végstádiumban lévő arab lány fekszik az ágyán. A lány egy agyi betegségben szenved. Ő és a szülei a kezelés további kilátásairól konzultálnak az egyik kórházi orvossal.

3. Érzelmi reakció

A sokk: az elbeszélő érzései, és ha a sokk bármilyen reakcióban megjelenik (érzelmek, viselkedés stb.)

Az elbeszélőt sokkolta és egyben meg is lepte, hogy egy ilyen súlyos félreértés előfordulhat egy ilyen szituációban. Úgy érezte, személyes felelőssége van az ügyben, ezért megpróbált reagálni a súlyos hibára, aminek tanúja volt. Úgy vélte, etikai okokból közbe kellett lépnie.

Az elbeszélő érzelmileg reagált: mivel arab és muzulmán gyökerekkel is rendelkezik, elkeserítette, hogy nem veszik figyelembe a család kulturális és vallási értékeit. Valójában a saját értékeit és a tisztelet hiányát látta más vallási és kulturális értékekben.

Kiterjesztette a saját felelősségi körét, amikor azt látta, hogy az anya nem kapja meg a pontos információt vagy a lehetőséget arra, hogy reagáljon a lánya halálos ítéletére. Így elhatározta, hogy cselekszik anélkül, hogy figyelembe venné a hierarchikus rendszert vagy a szokásos döntési folyamatokat. Azt is érezte, hogy ő a nyelvtudásának köszönhetően jött rá egy olyan súlyos hibára, amit sem az orvos, sem a felügyelő nem vehetett észre.

4. Reprezentációk, értékek, normák, ötletek, előítélet: a sokkot átélő ember referenciakerete

Az elbeszélő szemében az incidens egymással szemben álló szereplői a következő pozíciókat töltik be, amelyek aztán kiváltják az ő reakcióját:

A vallási, etikai és szakmai normák és értékek kereszteződése

Az apa viselkedése mind etikai/vallási, mind szakmai szempontból aggályokat keltett az elbeszélőben – személyes és szakmai szemszögből sem felelt meg bizonyos normáknak. Az apa tisztában volt az orvos döntésével, miszerint abbahagyják a CPR kezelést. Vélhetően azt is tudta, hogy a feleségét nem megfelelően tájékoztatták a döntésről. Elképzelhető, hogy azért hallgatott, mert meg akarta védeni a feleségét a sokktól és mert bizonyossá vált, hogy nem folytatják a kezelést, tehát lényegében eutanáziát alkalmaznak a lánynál. Bár az eutanázia az iszlámban illegális, elképzelhető, hogy az apa azt kívánta, hogy a gyógyíthatatlan beteg lánya végre ne szenvedjen tovább.

Az elbeszélő személyes nézőpontja szerint ez alapvető vallási normák és értékek megszegését jelentette.

Továbbá, az apa bűnrészessége a valótlan információ tolmácsolásban szakmai aggályokat is kelt. Az elbeszélő számára szakmailag és etikailag is nagyon fontos, hogy a bűnrészesség (amennyiben azt valaki észreveszi) kiderüljön, ne pedig hallgatólagosan elfogadásra kerüljön. Bár az apa nem egy szalmailag kompetens személy az esetben, a némasága és a valóság elhallgatása szakmai dilemmát vet fel az elbeszélőben, aki nagyon is tisztában van azzal, hogy milyen vallási következményekkel járhat a döntés a család számára.

A hierarchikus struktúrák, az interkulturális kompetenciák és a páciensekhez való (háttértől független) szakmai hozzáállás kereszteződése

Az orvos szakmai és etnikai-kulturális aggályokat is felvet azáltal, hogy az egészségügyi hierarchiában elfoglalt helyét használja arra, hogy egy nagyon nehéz helyzetben lévő muszlim család szükségletei iránt minden tekintetben közömbösséget mutasson. Mind szakmai, mind interkulturális, mind pedig személyes megközelítésből közömbösségre vall, hogy az orvos nem tartotta fontosnak ellenőrizni, hogy a szülők valóban megértették-e az orvosi döntés súlyos következményeit. Arra a formális tényre támaszkodott, hogy a tolmács ott volt. De azzal nem törődött, hogy helyesen végzi-e a munkáját.

Amikor az elbeszélő megemlíti neki, hogy a tolmácsolás nem volt helyes, nem törődik vele, hanem csak annyit mond, hogy a tolmácsolás lezajlott, neki pedig nincs ezzel további teendője.

Felvetődhet a kérdés, hogy vajon az orvos viselkedése megfelel-e az orvosi magatartási kódexnek és az etikai standardoknak. Szakmai hivatásából kifolyólag az orvosnak kötelessége bizonyos eljárási és etikai szabályok betartása – például a tolmácsolás biztosítása – azonban szakszerűtlennek tűnik azáltal, hogy nem ellenőrzi, hogy az érintettek – elsősorban a muszlim család tagjai – megértették-e az elhangzottakat. A hagyományos hierarchikus pozíciót erősíti. Nagyon határozottan kifejezi az autoritását azáltal, hogy szó szerint egyedül ő dönt a lány életéről és haláláról.

A jóval alacsonyabb pozícióban lévő felügyelő teljes mértékben aláveti magát a hierarchikus szabályoknak.

A szakmai szolgáltatás és a személyes kulturális elfogadás kereszteződése

A tolmács munkája is szakmai aggályokat vet fel, ugyanakkor egy olyan rendszerben, ahol középosztálybeli fehér férfiak – férfi orvosok – vannak legelöl a rangsorban, szerepet játszhat a jól ismert másodrendű etnikai-kulturális pozíció és alárendeltség érzete is. A tolmács egy arab nő, feltehetően maga is muszlim. Mint szakember, meg kell győződnie arról, hogy ő maga megértette-e és helyesen kommunikálta-e azt az üzenetet, amely ilyen komoly következményekkel jár a család számára. Nem zárható ki, hogy az apához hasonlóan ő is a családot, elsősorban az anyát akarta védeni a valódi üzenettől. Valószínűleg ő is tud az eutanázia tiltásáról. Ennek ellenére lehet, hogy nem mert kérdezni, mert ezzel a saját szakmai bizonytalanságáról tett volna tanúságot egy hierarchikus szabályok által uralt szituációban. Ha ez volt a helyzet, akkor a női mivolta és az etnikai háttere csak megerősíthette a félelmét.

Saját hátterét tekintve az elbeszélő nagyon jól érti és át is tudja érezni az ilyen kimondatlan érzelmeket. Mint tudjuk, ő nagyon is ellenezne bármilyen etnikai-kulturális alárendeltséget, még akkor is, ha az csak rejtve jelenik meg.

5. Milyen kép rajzolódik ki a 4. pontban leírtak elemzéséből a másik csoport számára (semleges, kissé negatív, nagyon negatív, "stigmatizált", pozitív, nagyon pozitív, valós, irreális stb.)?
  1. pozitív, negatív, semleges, bizarr stb.

Düh, döbbenet és meglepődés az orvos, a felügyelő és a tolmács felelősségérzetének hiányával való szembesüléskor.

Düh, amikor azzal szembesül, hogy nem tartják tiszteletben a muszlim kulturális értékeket – mi több, vannak, akik nem is tudnak ezekről vagy nem érdekli őket – és nem tisztelik az anya vallásban betöltött szerepét sem.

Tehetetlenség érzete azzal a szervezeti kultúrával és hierarchiával szemben, amely felmenti a szakembereket a felelősségvállalás alól, különösen akkor, ha élet és halál a kérdés.

6. Reprezentációk, értékek, normák, előítéletek: A sokkot kiváltó/a sokkot az elbeszélőben kiváltó személy vagy csoport referenciakerete

A dán kórházi orvos

Az orvost látszólag nemigen érdekli, hogy a dánul nem tökéletesen beszélő muszlim család pontosan értette-e a lány állapotának súlyosságát és az orvosi döntés következményeit. Az orvosnak mint szakembernek kötelező bizonyos etikai szabályok szerint eljárni – például tolmácsot biztosítani. De a gyakorlatban nem tűnik szakszerűnek, amikor nem bizonyosodik meg róla, hogy minden jelenlévő – főleg a muszlim család tagjai – pontosan megértették-e a szituációt és a döntéseket. Ezáltal ő a hagyományos hierarchikus pozíciót erősíti. Nagyon határozottan kifejezi az autoritását azáltal, hogy szó szerint egyedül ő dönthet a lány életéről és haláláról.

Az arab család, elsősorban az apa:

Az arab család muszlim vallású – ez az ő szempontjukból nagyon fontos eleme a szituációnak, mert az iszlámban tilos eutanáziát alkalmazni. Ha gyógyíthatatlan beteg vagy, neked kell eldöntened, hogy abba akarod-e hagyni a kezelést. De valójában ez sem egyszerű az iszlám öngyilkossági tilalma miatt.

Ebben a nehéz helyzetben az apának súlyos etikai dilemmát kell megoldania: vallása és hite szerint ellenezze az orvos által kezdeményezett eutanáziát, legyen az tényleges vagy passzív? Vagy hallgasson a szívére és segítsen a gyógyíthatatlan beteg lányának abban, hogy véget érjenek a szenvedései? Ha ezt választja, meg kell védenie a feleségét az igazságtól.

7. Rávilágít az eset bármilyen problémára a szakmai gyakorlattal vagy a kulturális különbségek tiszteletben tartásával kapcsolatban?

Az eutanáziához kapcsolódó etikai és szakmai dilemmák

Az eutanázia időről-időre felbukkan a dán sajtóban és a médiában, különösen valamilyen konkrét eset kapcsán. Nemrégiben (jóval a jelen esemény után) elítéltek egy idős embert, mert felvállalta, hogy segített a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő feleségének meghalni úgy, hogy halálos mennyiségű gyógyszert adott neki.

Dániában (és más országokban) általában az eutanázia három fajtáját különböztetik meg:

Eutanázia

Segített öngyilkosság

Passzív eutanázia

Az eutanázia az, amikor egy orvos a páciens kívánságának megfelelően gyógyszer beadásával segíti őt a halálba. Ez a dán büntető törvénykönyv szerint illegális.

A segített öngyilkosság is hasonló, itt a páciens maga veszi be az orvos által előírt halálos gyógyszeradagot. Ez is illegális a dán büntető törvénykönyv szerint.

Passzív eutanázia akkor áll fenn, amikor egy gyógyíthatatlan beteg jogával élve elutasítja a halálát csupán késleltető kezelést. A beteg kaphat fájdalomcsillapítót akkor is, ha az még inkább lerövidítené az életét. Egy orvosnak vagy más egészségügyi szakembernek nem kötelező a gyógyíthatatlan betegek életét meghosszabbító kezelését elkezdeni vagy folytatni. Ez a dán törvények szerint legális.

Jelen esetben viszont az elbeszélő tisztában van az iszlám vallás eutanáziára vonatkozó szabályaival. Az eutanázia tilos, és ez a tilalom sokak számára mérvadóbb, mint a törvény. Ebben a konkrét esetben a passzív eutanázia példáját láthatjuk. De az iszlámban az is tilos.

Az eutanázia kérdése jelen esetben az általános jogi szabályozásnak és az iszlám törvényeknek való megfelelés közötti dilemmát veti fel.

A tolmácsolással és a kommunikációval kapcsolatos etikai és szakmai dilemmák

A dán egészségügyi rendszer már hosszú ideje a páciensek és rokonaik etnikai-kulturális-vallási különbözőségére vonatkozó szabályok szerint működik. A tolmács biztosítása az egyik alapvető szabály.

Továbbá, a rendszer egyre inkább arra irányul, hogy megfeleljen az interkulturális kihívásoknak és a kommunikációs követelményeknek.

Azonban ahogy az eset is bizonyítja, még van hová fejlődni. Az interkulturális kompetenciák beépítése a hierarchikus struktúrába és a hagyományokba nem olyan egyszerű, pláne mert ezek a kompetenciák a szakmai hierarchiára, a szakmai önképre, a kiváltságokra és a döntéshozatalra is hatással vannak.

Amíg a szabályoknak (pl. annak, hogy legyen tolmács) csak formálisan felelnek meg, addig sok olyan incidens elő fog fordulni, hogy a pácienseket és a rokonokat nem megfelelően tájékoztatják valamiről, ezáltal pedig megfosztják őket az önrendelkezési joguktól vagy attól, hogy részt vegyenek a kezelési terv kialakításában.

Így tehát egy olyan dilemmával szembesülünk, amelyben a formális szabályokat érvényteleníti a felelősség hiánya vagy a páciens és a családtagjai irányába mutatott empátia hiánya.