Kézfogás

Az eset

Ez az első napom önkéntesként. Belépek az osztályterembe, ahol néhány kísérő nélküli menekült várakozik, őket fogjuk felügyelni a projekten belül. Egyikük, aki nekem olyannak tűnik, mintha ő lenne az osztály bohóca, közelebb jön, kezet fog velem, beszél hozzám, már túlságosan is közel van fizikailag. A többi fiatal férfi ugyanígy tesz. Odajönnek hozzám, kezet fognak velem, nevetnek és beszélnek. Azonban az egyik személy a teremben nagyon félénknek tűnik, ezért odamegyek hozzá, bemutatkozom, és üdvözlésképpen kezet nyújtok. Nem rázza meg a kezem, hanem kicsavarja a karját és csak az alkarját nyújtja oda, hogy megrázhassam. Teljesen megdöbbentem azon, hogy elutasítja ezt az egyszerű gesztust, az üdvözlést. Főleg azok után, hogy mindenki más üdvözölt és kezet rázott velem. Én csak azt csináltam, amit ők, amikor üdvözölni akartam ezt a fiatalembert. Milyen tiszteletlen!

A többiek megpróbálják megmagyarázni: “Ő nem érint meg nőket.” De nevetnek is.

Nem is tudom, hogy rajtam szórakoznak vagy rajta. Bosszant a helyzet, zavarban vagyok, de nem akarok ebből nagy ügyet csinálni, úgyhogy elkezdek beszélni. De mindenesetre nagyon dühös vagyok. Nem csak visszautasította az üdvözlő gesztust, de le is néz, mert nő vagyok.

Később, amikor elgondolkodom a történteken, még mindig nem értem a helyzetet, de kicsit meg is lepődöm magamon. Miért irritált annyira a szituáció, nem lehetett számítani rá? És miért nem tudtam többet arról, hogy hogy kell üdvözölni a menekülteket?

1. A szituációban résztvevők identitása
  1. Az elbeszélő

Az elbeszélő pszichológusnak tanul Bécsben, Münchenből származik, nő. 21 éves, egyetemi képzettségű és liberális gondolkodású családban nőtt fel három testvérrel. A szülei óvodapedagógusok, hosszú ideje aktívan tevékenykednek a menekültek segítésében. Tizenévesen az elbeszélő aktívan politizált, tagja volt a zöld ifjúságnak, feminizmussal és antifasizmussal is foglalkozott. Ma már nem vállal szerepet szervezett politikai eseményeken, de ugyanúgy érdekli a politika. Törekszik arra, hogy megismerjen más országokat, különböző háttérrel rendelkező embereket. Fontos neki, hogy segíthessen másoknak. Keresztény közegben nevelkedett, de már nem jár templomba. Állítja, hogy sokszor érte szexuális zaklatás, részben ebből származik az, amit ő “férfigyűlöletnek” nevez.

  1. A sokkot kiváltó személy

A sokkos élmény okozója egy szomáliai 16-17 év körüli, kísérő nélküli menekült férfi. Vallásgyakorló muszlim. Az elbeszélő nagyon félénknek írja le. Nem régóta van Ausztriában.

  1. A többi jelen lévő tizenéves

Tíz másik kísérő nélküli menekült fiatalember járult hozzá az esemény kibontakozásához. Ők 16 és 18 év közöttiek, különböző országokból jöttek (főként Afganisztánból és Irakból).

A projektben résztvevő összes menekült 18 év alatti férfi, akik kísérő nélkül jöttek Ausztriába. Bécs külvárosában élnek, de nem a központjában, ahol a projekt székhelye van. Eltérő szociális, nemzeti és vallási háttérrel rendelkeznek.

Bár az elbeszélő nem sokkal idősebb a sokkot kiváltó személynél, a társadalmi identitásuk sok szempontból eltérő: a nemük, a vallási irányultságuk, a vallásuk, a hely, ahol felnőttek mind különböznek. A tizenéves fiatalembernek el kellett hagynia a hazáját, hogy teljesen egyedül Ausztriába jöjjön.

2. Kontextus

Az eset egy civil szervezetnél történt a projekt egyik osztálytermében. A központ Bécs külvárosában egy munkásnegyedben található.

Az elbeszélő belépett a terembe, ahol néhány menekült várakozott. Ez volt az első munkanapja. Kapott némi előzetes tájékoztatást, de képzés vagy tanácsadás azzal kapcsolatban, hogy mit hogyan csináljon, nem volt. Amikor belépett, nem volt vele egyik kollégája sem. Kissé bizonytalannak és felkészületlennek érezte magát. Ugyanakkor tudta, hogy fiatal szőke nőként felkelti a tizenévesek figyelmét. A kollégái majdnem mind idősebbek voltak nála, a menekültek pedig jórészt csak férfiakkal éltek együtt.

A teremben nagy zaj és kaotikus állapotok fogadták az elbeszélőt.

Hozzá kell tenni, hogy az elbeszélő nem tudta, hogy a fiú viselkedés mit jelentett, csak azt tudta, hogy a női mivolta volt az oka és ezért feltételezte, hogy a nők lebecsülésének a jele.

3. Érzelmi reakció

Sokkolt a helyzet és dühös vagyok. Úgy érzem, nem tisztelnek és nem tudom, hogyan kezeljem a szituációt. Csak megyek tovább és nem mutatom ki a haragomat. A többiek nevetnek, de nem tudom, hogy min, ezért bizonytalan vagyok.

Utólag is úgy érzem, hogy lebecsültek. Nem fogadom el az érintett személy viselkedését. De az is zavar, hogy olyan naiv voltam és nem gondolkodtam előre.

4. Reprezentációk, értékek, normák, ötletek, előítélet: a sokkot átélő ember referenciakerete

Bármilyen háttértől és nemtől függetlenül minden ember egyenlő és tiszteletet érdemel. Az egyenlőség elve az egyenlő bánásmódot vonja maga után. Az eltérő bánásmód megkülönböztetésre utal, különösen akkor, ha nemi különbözőség áll a háttérben.

– A tiszteletet azzal lehet kimutatni, hogy mindenkit egyenlőként kezelünk. Ez azt is jelenti, hogy mindenkivel szemben ugyanazt az üdvözlő módszert alkalmazzuk.

– Az üdvözlés általában két ember közötti interakció kezdete – jelzi a két fél hajlandóságát a kapcsolatfelvételre. Az üdvözlő rituálék meghatározzák a társadalmi pozíciót. Itt elég arra gondolni, hogy néha a férfiak kezet csókolnak a nőknek, nem pedig megrázzák a kezüket, ahogy azt más férfiakkal tennék. Az üdvözlés módja nem csak a két fél közötti társadalmi kapcsolatra utal, hanem a személyes közelségre vagy távolságra is (barátok, kollégák, felettesek stb.) A kézfogás általában két egyazon szinten lévő, egymással nem különösen szoros kapcsolatot ápoló ember között történik.

– Azáltal, hogy a menekült nem használta ezt az üdvözlési formát, elutasította az elbeszélő által kezdeményezett kapcsolatot és társadalmi viszonyt. Ezáltal visszautasította a kölcsönösséget és megtagadta a tiszteletadás azon formáját, ami a kézfogással jár együtt. Azzal, hogy nem viszonozta a kézfogást, visszautasította az elbeszélő ajánlatát (a kapcsolatfelvételre és a kapcsolatuk további alakulására vonatkozóan).

Nemek közötti egyenlőség: Ha az elbeszélő férfi lett volna, ez a szituáció nem alakult volna ki. A női mivolta miatti leértékelés fenyegetően hat az elbeszélő magabiztos önképére.

– Ráadásul a menekült viselkedése arra kényszeríti az elbeszélőt, hogy megvédje a saját liberális nézőpontját egy külföldivel szemben. Az incidens őt a menekültektől távol álló németként, ausztriaiként pozicionálta, akinek érvényesítenie kell a kultúrafüggetlen, egyenlőségre vonatkozó nézőpontját. Az elbeszélő fontosnak tartotta megemlíteni azt is, hogy Ausztriában is létezik nemi egyenlőtlenség.

Az elbeszélő szerint fontos a külföldiekkel tisztelettel bánni. Ez rá ugyanúgy vonatkozik, mint az Ausztriába érkező menekültekre – akiktől az elbeszélő szintén elvárja a tiszteletteljes viselkedést.

– Ugyanakkor a külföldiekkel való tiszteletteljes bánásmód magába foglalja a kontextus-specifikus értékekhez és magatartási szabályokhoz való alkalmazkodást. Míg az elbeszélőt kevésbé zavarja a férfiakhoz és nőkhöz való eltérő hozzáállás azokban az országokban, ahová utazik, azt még a menekültektől sem fogadja el, hogy Ausztriában is ugyanezeket a gyakorlatokat alkalmazzák. Ez azt a kérdést veti fel, hogy egy adott kulturális/társadalmi helyzetben kinek a normái válnak a meghatározóvá.

-Globális környezetben az embereknek van fogalmuk arról, hogy más régiókban milyen az élet. Az elbeszélő elvárja a menekültektől, hogy ismerjék a nyugati országban használatos magatartási szabályokat, például az üdvözlési formákat.

Önkép mint segítő

– Az elbeszélő önképét fenyegetés érte, mert egy segítő személy udvariasságot és hálát vár. A menekülteknek, akiket ő támogat, hálásnak kell lenniük a segítségért. Az elbeszélő önértékelése ebből az elismerésből is ered. A sokkot kiváltó személy azáltal, hogy nem úgy üdvözölte az elbeszélőt, ahogy az helyesnek tartotta volna, a kölcsönösséget utasította el. Ezáltal pedig nem mutatott hálát a támogatásért.

– A segítségnyújtás nem csak a gondozást, de a kontroll gyakorlását is magába foglalja.

– A segítségnyújtás bizonyos előnyökkel jár: az elbeszélő úgy érzi, hogy ő egy jó ember, akinek a munkáját mások elismerik.

– Általában a segítő határozza meg a párbeszéd feltételeit, míg a menekülteket csak mint a segítség passzív fogadóit tartják számon. A sokkot kiváltó személy felborította ezt a struktúrát, amikor elutasította az elbeszélő által kezdeményezett üdvözlési formát.

5. Milyen kép rajzolódik ki a 4. pontban leírtak elemzéséből a másik csoport számára (semleges, kissé negatív, nagyon negatív, "stigmatizált", pozitív, nagyon pozitív, valós, irreális stb.)?

A menekült:

– tiszteletlen

– arrogáns, mert úgy gondolja, hogy ő határozhatja meg a helyzetet

– egy régimódian gondolkodó férfi, aki a nőknél felsőbbrendűnek tartja magát

6. Reprezentációk, értékek, normák, előítéletek: A sokkot kiváltó/a sokkot az elbeszélőben kiváltó személy vagy csoport referenciakerete

A menekült másfajta társadalmi normákat tart tiszteletben.

– Miután el kellett menekülnie a saját országából és egy idegen országba érkezett teljesen egyedül, az általa internalizált magatartási szabályok szerint viselkedett. Amikor minden más megsemmisült, ő a számára ismerős rutinok felé fordult. Feltételezhető, hogy zavarban volt, nem tudta, hogyan kell viselkedni, ezért úgy tett, ahogyan az számára természetes volt.

– A nők meg nem érintése egy norma, amit nem akar megszegni (ismeretlen közegben sem).

– Ez a magatartás sokkal inkább egyetemes szabályok felé való orientálódásra utal, nem pedig a saját szabályok kontextus-specifikus módon történő alkalmazására.

Határok állítása:

– A menekült szerette volna elkülöníteni magát a többiektől, akik nem úgy viselkedtek, mint ő. Nem velük és nem az elbeszélővel szeretett volna kapcsolatot teremteni, hanem az általa ismert és megszokott normákhoz ragaszkodott.

– Az is lehet, hogy szándékosan nem vetette alá magát azoknak az ismeretlen szabályoknak, amelyeket a projektben dolgozók állítottak fel. Ez esetben nem felelt meg annak a passzív menekült képnek, amely a dolgozók fejében volt.

– Az általa felállított határok a számára elfogadható testi kontaktus formáira is utalhatnak, amelyek nemtől, életkortól vagy akár ismeretségtől függően is változhatnak.

A férfiakhoz és nőkhöz való eltérő hozzáállás nem jelent lekezelést. A nők meg nem érintése inkább a másik nem tiszteletére utal. Vagy utalhat az idősebb személyek tiszteletére is, tekintve, hogy az elbeszélő idősebb, mint a menekült.

7. Rávilágít az eset bármilyen problémára a szakmai gyakorlattal vagy a kulturális különbségek tiszteletben tartásával kapcsolatban?
  1. Az értékrendszerek és a magatartási kódexek ütközése

A transzkulturális környezetben dolgozó szakemberek gyakran tapasztalhatnak ellentétet a saját értékrendszerük és másokéi között. Ez az ellentét legtöbbször konkrét interaktív szituációban jelenik meg, azonban gyakran implicit marad, mivel nem szavakkal, hanem nonverbális kommunikáció által érzékelhető. Az hogy hogyan érdemes kezelni egy olyan szituációt, amelyben a magatartási kódexek ütköznek az értékrenddel, a transzkulturális kontextusban végzett szakmai munka lényege.

Jelen példát alapul véve fontos kezelni a sokkot kiváltó incidenst és rávilágítani arra, pontosan milyen magatartás okozta a negatív érzéseket. Sokszor nem világos, mit takar egy gesztus és mit akar az illető kifejezni vele. Az eset rámutat a nonverbális kommunikáció fontosságára a sokk felismerésében és a különböző értékrendek és magatartási szabályok alkalmazásában.

  1. Az önkéntesek képzése és irányítása

A menekültekkel dolgozó önkéntesek nem mindig részesülnek megfelelő képzésben, mielőtt elkezdenék a munkát (és sokszor a szakemberek sem). Nem csak a konkrét munkával, de az azzal járó szociális elemekkel kapcsolatban is szükségük van segítségre, tanácsadásra, pl. a puha faktorok, a kommunikáció, az interakcióra való reflektálás területén. Ezenkívül szükség lenne egyfajta iránymutatás kialakítására, amilyen például munka közbeni mentorálás. Ugyancsak fontos lenne végiggondolni, hogy a menekültekről kialakított sztereotipikus kép hogyan befolyásolja az önkéntesek munkáját és ennek fényében hogyan kaphatnának a menekültek hathatóbb támogatást. Lehetne pl. olyan helyzetet teremteni a menekültek számára, hogy alkalmat kapjanak a beilleszkedésre a civil társadalomba,  azon túl, hogy segítséget kapnak. Ez megkönnyítené az eltérő értékrendek és magatartási szabályok feltárását.