Miért olyan népszerűek az alternatív gyógymódok, és mit tanulhatunk az európai egészségügyi rendszerről egy kínai klinikán? (HU)

Írta: Szántó Diana

Kivonatolt cikk: Zörgő Szilvia, Purebl György, Zana Ágnes: “A komplementer és alternatív medicina felé orientálódó terápiaválasztást meghatározó tényezők” (Factors explaining the choice of complementary and alternative medicine),  Orvosi Hetilap, 2016. 157. évfolyam, 15. szám. 584–592.

Bevezetés

Ez a dokumentum meglehetősen széleskörű kérdést vet fel: miért fordulnak el a 21. századi európai társadalmakban élő emberek a biomedicinától, hogy aztán egészségügyi problémáikat alternatív gyógymódok segítségével orvosolják? A szerzők erre a kérdésre keresik a választ egy 2014-ben kezdődő hosszú távú terepmunkára alapozva, amelyet egy budapesti kínai klinikán folytattak. Kutatásuk rávilágít arra, hogy minden orvosi rendszer – beleértve a biomedicinát is – mindig kulturális rendszer is egyben. A kínai klinikákra járó betegek ezeket a különböző kulturális rendszereket ötvözik és szabadon navigálnak azok között.

A CAM-ról összehasonlító perspektívában

A kiegészítő és alternatív gyógyászat (CAM) használata egyre népszerűbb a nyugati társadalmakban. Egy 2002-es tanulmányból az derül ki, hogy az USA lakosságának 36-42% -ánál figyelték meg ilyen kezelések alkalmazását. Európában a lakosság 56%-a részesítette előnyben ezeket a kezeléseket, míg Magyarországon csak 23,1% választotta az alternatív gyógymódokat. Igaz, hogy az időbeli különbség (a magyar statisztika 1989-ből származik) miatt nehéz összehasonlítani ezen adatokat. A nemzeti statisztikák ritkán összehasonlíthatóak, de a nagy különbségek általában különböző társadalmi kontextusokra és kulturális rendszerekre utalnak. Például Ghánában a rákos betegek 73,5%-a fordul hagyományos gyógymódokhoz, ami érthető abban a helyzetben, ahol a legtöbb ember nem engedheti meg magának a nyugati gyógymódok igénybevételét. Meglepőbb az a tény, hogy az európai rákbetegek 83%-a is alkalmaz alternatív gyógymódokat egy másik tanulmány szerint. A CAM használói szociodemográfiai jellemzőikben hasonlítanak egymásra: általában jól képzett, középkorú nők, akik valamilyen hosszan tartó betegségben szenvednek.

A CAM népszerűsége hozzájárul az ilyen jellegű szolgáltatások elburjánzásához. Ugyanakkor ezeknek a szolgáltatásoknak a rendelkezésre állása befolyásolja a betegséggel, egészséggel és gyógymódokkal kapcsolatos széleskörűen elterjedt fogalmakat, és az embereket nyitottabbá teszi a CAM irányába. Azonban ez a körkörös kapcsolat önmagában nem elegendő annak magyarázatára, hogy az egyes felhasználók miért fordulnak egyre inkább az alternatív gyógymódok felé. E döntések jobb megértése érdekében a szerzők további tényezőket is vizsgálnak.

A CAM választását befolyásoló tényezők

Ezek a tényezők három nagy kategóriába sorolhatók: piaci verseny, információáramlás és kulturális „kreolizáció” (keveredés).  A három terület átfedésben áll egymással.

A kulturális kreolizáció spontán folyamat, de a politika, a szabályozás és az intézményrendszer nagy hatással van rá. A politika befolyásolja azt, hogy mely szolgáltatások állnak rendelkezésre, melyek elismertek és rendelkeznek presztízzsel. Magyarországon a hagyományos kínai orvoslás (TCM) nagy népszerűséggel és viszonylag magas presztízssel rendelkezik, amint azt a budapesti TCM központ létrehozásának projektje is mutatja. A piaci verseny – amelyet az állam támogat vagy akadályoz – befolyásolja a különböző szolgáltatások elérhetőségét és választékát, valamint a különböző világnézetek érvényességét is. Az új globális világrendszerben az egyének sokféle világnézettel kerülnek kapcsolatba, amelyek közül nem csupán szabadon választhatnak, hanem kötelesek is erre. Saját hibrid kulturális rendszereiket különböző elemekből kell összeállítaniuk.

Az információs technológia számos eszmét, elképzelést és világnézetet tesz elérhetővé számunkra. Elvileg az internet az információhoz való hozzáférést szinte korlátlanul bocsátja rendelkezésre, de a gyakorlatban az emberek még azelőtt is szűrik az információkat, hogy világnézetük szerint hozzáférnének. Mivel a kulturális intézmények elveszítik autenticitásukat a késő modernségben, a hitelességet máshol kell megtalálni: a személyes tapasztalatokban és az elsődleges kapcsolatokban. A terápiák kiválasztásakor az emberek inkább hallgatnak társaikra, mint a hatóságokra. A különböző világnézetek kombinációja mozaikszerű, személyre szabott, szinkretikus kulturális rendszereket eredményez. A személyek maguk „megosztottak, hibridek, gyakran inkoherensek, inkonzisztensek” lettek. (p. 586)

A kiegészítő és alternatív gyógymód (CAM) nem csak az alternatív szolgáltatásokról szól, hanem az alternatív világnézetekről is. Azok, akik hisznek a CAM-ban, jellemzően támogatják az „ökológiai fenntarthatóságot, a kulturális sokszínűséget, a társadalmi optimizmust és a spiritualitást”. Egy amerikai szerző feltalálta a „kulturális kreatívok” kifejezést e közösség kulturális rendszerének leírására. Zörgő és társai átveszik a kifejezést, és úgy tűnik, hogy azt javasolják, hogy a magyarországi CAM-felhasználókra is alkalmazzuk azt. Az orvostudományban a kulturális kreolizáció két nagyon fontos területet érint: az egészség és az etiológia (a betegség okaira vagy eredetére vonatkozó elképzelések) meghatározását.

A CAM azokban a hiányokban találja meg a helyét, amelyekkel a biomedicinális modell nem tud megbirkózni: a fájdalomban és a szenvedésban, valamint ezeknek a tapasztalatoknak valamiféle értelemmel való felruházásában.

A terep

A tanulmány a kínai klinikán 150 betegtől származó információkon alapul, amelyek a tanulmány terepét alkották. Az eredmények az eredeti kutatási kérdés megválaszolásán túl a betegek általában az orvostudomány és a terápia felé irányuló elvárásaira is rávilágítanak. Más szóval, azon elméleti kérdésen túl, miszerint „miért fordulnak az emberek a kínai orvosláshoz gyógyulásért”, egy olyan gyakorlati kérdést is megválaszol, amely segíthet azon lehetséges módszerek feltérképezésében, amelyek segítségével a biomedicinális orvoslást alkalmazni lehet a betegek kielégítetlen szükségleteire.

Ezeknek a szükségleteknek a legkiterjedtebb része az orvos-páciens kapcsolat. A betegek nagyra értékelik azt az időt, amelyet az orvos hajlandó eltölteni velük, a feléjük irányuló személyes figyelem kifejezéseit, valamint érzékelik az orvosi személyzet gondoskodásának és szimpátiájának nem verbális jeleit is. Az orvosi kommunikáció számos esetben erőszakosnak bizonyul, különösen a diagnózis felállításának és a (negatív) prognózis közlésének pillanatában.

Egy másik tényező, amely vonzóvá teszi a CAM-et, az a tény, hogy a biomedicina nem minden betegségre és nem minden stádiumra képes terápiát nyújtani, vagy az általa kínált kezelés túl sok negatív mellékhatással jár. Egyik esetben sem szokatlan, hogy a CAM-et a hagyományos biomedicinális kezelés mellett komplementer módon használják fel.

A CAM kiválasztásának másik oka néhány esetben kapcsolódik a személy identitásához és a világnézethez, amellyel azonosul. Zörgő és társai ezt a tényezőt „filozófiai összhangnak” nevezik. Azok a személyek, akik gyakorolnak valamilyen keleti testmozgást vagy diétát, nyitottabbak a CAM irányába. A holisztikus világkép, amely egyenlő fontosságot tulajdonít a személy testi és lelki identitásának, szintén jó indikátora lehet a CAM iránti érzékenységnek.

A CAM erősségei abban állnak, amiben a biomedicina gyenge: az egyénnek mélyről fakadó szükséglete van arra, hogy rendet alakítson ki a világát alkotó káoszból. A biomedikális kezelésben részesülő betegek visszatérő panasza betegségük magyarázatának hiánya, vagy hogy az orvos elutasítja saját magyarázatuk megismerését. Abban az esetben, ha a biomedicina nem nyújt elfogadható magyarázatot, vagy nem meggyőzően ígéri a gyógyulást, az emberek elégedetlennek és tehetetlennek érzik magukat a betegségükkel szemben. A CAM-re való áttérés ebben az esetben gyógyulásuk “saját kezükbe vétele” felé irányuló aktív elmozdulásként értelmezhető. A biomedicinába vetett bizalom elvesztése a káoszban való alámerüléssel fenyeget abban az esetben, ha valaki nem talál hiteles alternatívát. Az ilyen bizalomvesztést a késői vagy rossz diagnózis, a biomedikális kezelés elviselhetetlen mellékhatásai, a halálos prognózis vagy egyszerűen a kommunikáció elidegenítő stílusa okozhatja.

A CAM segít rendet találni a káoszban, azáltal, hogy új dimenziókat nyit meg szomatikus, erkölcsi és kognitív értelemben is. Fontos, hogy a javasolt gyógymódnak összhangban kell lennie azzal az etiológiával, amellyel a személy azonosulni tud. A szerzõk egy beteg példáját mutatják be, aki úgy véli, hogy a rák nem önálló betegség, hanem a gyenge immunrendszer jele. Nem engedte, hogy kemoterápia alá vessék, attól tartva, hogy azzal tovább gyengíti immunrendszerét. A hagyományos biomedikális kezeléseket, amelyekben különös jelentőséggel bírnak a gyógyszerek, gyakran összefüggésbe hozzák a természettől és a spiritualitástól elidegenett életmóddal. A CAM ebben az esetben segít ismét mitológiai közelségbe kerülni a természettel, ami a kapitalista életmód kritikájaként is értelmezhető, ahol a kezelés nagyrészt a gyógyszeripar kezében van.

Az etiológia egyik népszerű formája mindenféle szomatikus betegségeket tulajdonít a pszichológiai állapotoknak. Ez a magyarázó mechanizmus a káosz által okozott tehetetlenség érzése elleni küzdelem egyik eszköze, mivel szinte korlátlan hatalmat ad a páciensnek, hogy befolyásolja betegségét pszichológiai állapota által.

Végül a CAM népszerűségének egyik lehetséges oka az, amit a szerzők „a világnézet kiterjesztésére vonatkozó szükségetnek” neveznek. Sokan azt állítják, hogy csak kíváncsiságból jöttek a klinikára, vagy azért, mert nyitottak minden olyan megoldásra, amely az egészséget szolgálja. Ugyanakkor a CAM egyes személyekre gyakorolt vonzereje nagyban függ az illető kulturális értékeitől. Mint korábban említettük, az egészségközpontú viselkedéshez, a keleti filozófiához és a sporthoz való viszonyulás elősegítheti a CAM iránti nyitottságot. Érdekes ebben a tekintetben, hogy az erős magyar etnikai identitás, amely a „hagyományos gyökerekre” helyezi a hangsúlyt, a kínai orvoslás felé is elmozdíthat valakit.

Konklúzió

A cikk a CAM felé fordulást mint látszólag egyéni döntést érdekes kulturális kontextusban mutatja be. Legfőbb erénye az, hogy egy adott gyakorlatot vizsgálva fényt derít a késő modern én töredezett természetére is, amely arra kényszerül, hogy nagyobb felelősséget vállaljon a versengő világnézetek és etiológiák közötti egyéni választásokban. Azt is bemutatja, hogy bármely orvosi rendszer (beleértve a biomedikális orvosi rendszert is) nem csak a helyes kezelés megtalálásáról szól, de ugyanilyen fontos az is, hogy valamilyen koherenciát találjon egy egyébként inkoherens világban. A páciensek alternatív kezelések felé fordulását előidéző indítékok azonosítása révén a tanulmány tükröt tart a biomedikális kezelések elé is, segítve azonosítani azokat a szükségleteket, amelyek leginkább kielégítetlenek maradnak a biomedikális egészségügyi rendszerben.