Betegségek őshonos és biomedikális fogalma: A HIV/AIDS megelőzésének kiegészítő megközelítése Mozambikban (AT)

Írta: Agnes Raschauer

Kivonatolt cikk: Kotanyi, Sophie (2005): Zur Relevanz indigener Konzepte von Krankheit und Ansteckung für eine wirksamere HIV/AIDS-Prävention im soziokulturellen Kontext von Mosambik. (fordítás: Az őslakos fogalmak és a fertőzés relevanciája a társadalmi- kulturális összefüggésben a HIV/AIDS megelőzésében Mozambikban.) Relevance of Indigenous Concepts of Disease and Contamination in the Socio-cultural Context for an Effective HIV/AIDS Prevention in Mozambique.) Curare Zeitschrift für Ethnomedizin und transkulturelle Psychiatrie, 28:2+3: p247-264.

Bevezetés: Korlátozott siker a HIV/AIDS megelőzésében

Ebben a cikkben, amely a HIV/AIDS megelőzésre összpontosít Mozambikban és Afrikának a Szaharától délre eső részén, Sophie Kotanyi azzal érvel, hogy a megelőző erőfeszítések korlátozott sikere annak a ténynek tulajdonítható, hogy nagymértékben a biomedikális megközelítésekre támaszkodnak, miközben nem veszik figyelembe a betegségek és fertőzések helyi fogalmait. Véleménye szerint a HIV/AIDS-ről úgy kell gondolkodni, mint egy szociokulturális kérdésről, a prevenciós gyakorlatoknak figyelembe kell vennie a világról és a társadalmi kapcsolatokról alkotott helyi szemléletmódot. A szerző Mozambik különböző régióiban végzett kutatásaira alapozva megvizsgálja, hogyan lehet beépíteni az őshonos fogalmakat és gyakorlatokat a HIV/AIDS prevencióba, hatékonyságának megerősítése érdekében.

Nem újkeletű ötlet, hogy az orvosi gyakorlatok és a társadalmi beavatkozás megtervezése magába kell, hogy foglalja a helyi lakosság értékeit, eszméit és életmódját annak érdekében, hogy a lakosság azokat elfogadja. A gyakorlatoknak valamilyen módon be kell illeszkedniük a meglévő hiedelmekbe vagy legalábbis kompatibilisnek kell lenniük velük. Ennek ellenére, a HIV/AIDS prevenció Mozambikban és a szubszaharai Afrikában ritkán ötvözi magába a helyi fogalmakat és hitrendszereket. Ebből a megfigyelésből kiindulva Kotanyi arra törekszik, hogy elemezze, hogy a betegségek őshonos fogalmai milyen módon járulhatnak hozzá a HIV/AIDS megelőzésére. Nemcsak azt vizsgálja, hogy a megelőző erőfeszítéseket hogyan ássák alá az őslakosok koncepciói, hanem azt is, hogy ezek a koncepciók hogyan segíthetik elő a megelőzési gyakorlatokat.

A megelőzés biomedikális fogalma a hagyományos gyógyító fogalmakkal szemben 

Napjainkig a megelőzés nagymértékben a fertőző betegségek és terjedésük biomedikális fogalmaira támaszkodik. A biomedicina kifejezés a nyugati féltekén elterjedt orvoslásra utal, ahol az egészségügyi rendszerek általában e megközelítésen alapulnak. A biomedikális modell szerint az egészséggel és betegséggel kapcsolatos ismeretek a természettudományok és tudományos gyakorlatok révén nyerhetőek el, hangsúlyozva a biológiai folyamatok fontosságát, amelyekkel a betegségeknek nevezett testi állapotokat kezelik. Ez összefügg azzal a konkrét feltevéssel, hogy mit jelent az egészség/egészséges test, és mely tényezők tekinthetők relevánsnak a diagnózis és a gyógyítás szempontjából. Míg a fizikai és biokémiai folyamatok elsőbbséget élveznek, a társadalmi környezetet és az egyéni tapasztalatokat nagyrészt elhanyagolják.

Ezzel szemben a tradicionális gyógyító elgondolások a helyi kultúra sajátosságaira épülnek. Ezek hiedelmekből, történelmi gyakorlatokból és társadalmi szervezeti formákból származnak. Általában holisztikus megközelítést követnek – amely alapvetően különbözik a biomedicínán belüli kategorizálás gyakorlatától. A “tradicionális” azt jelenti, hogy az ötleteket és fogalmakat a korábbi generációktól vették át, főleg szájhagyomány útján. Így a hagyományos gyógymódok nem rögzítettek, hanem idővel változnak, ahogy egyik generációról a másikra átöröklődnek, illetve a folyamatos társadalmi gyakorlat során is.  Nem régi, elavult gyakorlatok tehát, hanem olyan ötletek, amelyek generációról generációra öröklődtek, és a mai életre formálódtak.

Kotanyi azzal érvel, hogy általában hiányzik az együttműködés a biomedikai szakértők és a bennszülött orvoslás szakértői között Mozambikban és a Szaharától délre fekvő számos országban. A hagyományos orvoslást a múltban bűncselekménnyé nyilvánították Mozambikban, ami már nincs érvényben. Az állami hatóságok azonban továbbra is vonakodnak elfogadni tradicionális gyógymódokat orvosi gyakorlatként. A szerző szerint általában nem a hagyományos gyógyítók állnak ellen az együttmûködésnek, hanem az állam képviselői, akik azt gondolják a gyógyítókról, hogy az övékétől eltérő a véleményük, ezért nem működnének együtt velük. Az egészség, a betegség és a gyógyítás koncepciói mindig függnek a hatalom megfontolásaitól.

Kiegészítő jelleg

Néhány afrikai országban erőfeszítéseket tettek a tradicionális gyógyítók bevonására a prevenciós intézkedések során. Azonban a kísérletek kevés sikerrel jártak, mivel a biomedicinális rendszer képviselői vagy az állami szereplők megpróbálták beilleszteni az őshonos gyógyítási módszereket a biomedikális modellbe. Ezáltal azok a biomedikális megelőzés logikájával szemben csupán másodlagosak voltak, és elvesztették sajátos jellegüket.

Kotanyi ehelyett inkább a HIV/AIDS megelőzésére vonatkozó kiegészítő megközelítést javasolt. George Devereux komplementaritási koncepciójának (1972) alapján az őshonos és biomedikális magyarázatok az egészségi állapot/betegség két különböző dimenziójának tekinthetők, mindegyikük különálló racionalitást követ. Jóllehet, a páciensek biomedikális elképzelésekre támaszkodnak, bennszülött módszereket is követhetnek ezzel párhuzamosan. E két modell megközelítése egymást kiegészítve azt jelenti, hogy mindegyiket saját logikájuk szerint értékeljük, és nem a másik szemszögéből. A biomedicina szabályai szempontjából az őshonos koncepciók mindig hiányosnak tűnnek, és ez fordítva is igaz. A komplementaritás fogalmának megfelelően mindkét megközelítést saját logikája szerint kell megvizsgálni. Mivel a biomedicina és az őshonos fogalmak különböző dolgokat céloznak meg, nem szabad őket összekapcsolni, viszont kiegészíthetik egymást.

Mindkét megközelítésnek léteznie kell tehát egymással párhuzamosan, hiszen mindegyik képes rávilágítani a HIV/AIDS megelőzésének konkrét elemeire. A biomedicinával és az őshonos fogalmakkal párhuzamosan operálva teljesebb, árnyaltabb képet kaphatunk. Ennek következtében a kiegészítő megközelítésen alapuló megelőzési stratégiák jobban alkalmazkodhatnak a helyi környezethez, amelyet céloznak.

Például a gyógynövények használata az őslakos gyógymódok egyik eleme. Gyógynövényekkel számos HIV/AIDS-hez kapcsolódó tünetet lehet kezelni, például a herpeszt, az étvágytalanságot vagy a hasmenést. Ráadásul a gyógyító gyakorlatokhoz kapcsolódó rituális eljárások további kedvező hatásokat is eredményezhetnek. Ezek a kezelések kiegészülhetnek a biomedikai eljárásokkal. A legjobb esetben a hagyományos gyógyítók és a biomedikális szakemberek kommunikálnak egymással és elfogadnak egy közös cselekvési folyamatot, hogy maximalizálják a jótékony hatásokat és elkerüljék a negatív kölcsönhatásokat.

Őshonos fogalmak

Mozambikban és szubszaharai Afrikában a betegségről és gyógyulásról való elképzeléseket nagyrészt átjárják az őshonos orvosi koncepciók. A szubszaharai Afrikában élő népek csak kis hányada ragaszkodik ahhoz az elképzeléshez, hogy a betegségeket biológiai folyamatok okozzák. A legtöbb etiológia a társadalmi okokat emeli ki. Ezek az etiológiák fontos szerepet játszanak abban, ahogyan a helyiek megítélik a HIV/AIDS prevenciós intézkedéseket.

Az őslakos gyógyításon belül kulcsfontosságú az, hogy mit jelent egy adott betegség. Annak érdekében, hogy feltárják ezt a jelentést, meg kell vizsgálni, hogy mikor, hol és miért jelent meg az adott betegség. A betegséget általában a betegek társadalmi viszonyaiban – az élők és a halottak vagy az élők között – bekövetkezett rendellenességként értelmezik. A betegség megvizsgálásának célja a betegek társadalmi kapcsolatainak rekonstrukciója, hogy megtalálják a betegség okait e kapcsolatokon belül. A Kotanyi által vizsgált őshonos koncepciók szerint négy fő oka van a betegségeknek: 1) (elhunyt) ősök 2) szellemek, 3) boszorkányság és 4) az Isten által küldött vagy “csak úgy” bekövetkezett betegség. A szerző szerint minden magyarázat releváns lehet a HIV/AIDS megelőzése kapcsán. A következő észrevételek során elsősorban az elhunyt ősök, majd a boszorkányság példájára összpontosítunk, hogy megvitassuk, miként alkalmazhatóak ezek a fogalmak párhuzamosan az orvosbiológiai megelőző gyakorlatokkal.

A betegség akkor következik be, amikor a halott ősökkel való kapcsolat megszakad; az élő és a halott közötti harmónia a boldogság és az egészség kulcsa. A kapcsolat megszakadhat, ha a gyászolók nem megfelelően végzik el a fontos temetkezési vagy gyászszertartásokat. A betegség abban az esetben is az ősökhöz kapcsolódhat, ha egy tabu megszegését gyanítják. Például a házastárs elvesztése után az özvegytől elvárják, hogy hagyományos megtisztulási rituálékat hajtson végre, mivel minden haláleset egyfajta társadalmi beszennyezettséget okoz a gyászolónak. Annak érdekében, hogy megváltozzon ez a szennyezett állapot, a gyászolónak tisztulási rituálékat kell elvégeznie. Ha nem végzi el ezeket a szertartásokat, az egy tabu megszegését jelenti, amelyről azt gondolják, hogy betegséget okoz. Azt tartják az ősökről, hogy a szexuális tabuk megszegésére is reagálnak. Mivel az ősök erkölcsi tekintélynek számítanak, és befolyásolhatják a viselkedést, a HIV/AIDS megelőzésnek arra kell összpontosítania, hogy az ősökre vonatkozó hiedelmek miként szolgálhatnak a megelőzési stratégiák javára.

Egy másik ok, amiért fontos az ősök bennszülött fogalmával foglalkozni, az az, hogy a HIV/AIDS-fertőzéssel járó tüneteket gyakran nem ekként értelmezik, hanem a tabu megszegéséből eredő következményként. A biomedikális szakértelemnek a hagyományos gyógyítók szakértelmével való kombinálása a HIV-fertőzés korai azonosítását eredményezheti: a tabu megszegésére utaló tünetek HIV/AIDS-re is utalhatnak.

Ráadásul egyes őshonos megtisztulási rituálék, amelyeket a házastárs halála után kell végrehajtani, rituális szexuális cselekményeket is tartalmaznak annak érdekében, hogy megtisztítsák az özvegyet a halál által okozott társadalmi szennyeződéstől. Biológiai szempontból ezek a rituálék magas kockázatot hordoznak a HIV/AIDS terjesztésében. Egyes régiókban ezek a rítusok átalakultak, hogy minimalizálják a fertőzés lehetőségeit, például a közösüléstől való tartózkodás által.  Ha nincs párbeszéd a bennszülött orvosok és a biomedikális szakemberek között, akkor az embereknek dönteniük kell a társadalmilag szennyezettnek tekintett állapot vagy a magas kockázatú szexuális viselkedés között.

A második olyan koncepció, amely relevánsnak bizonyulhat a megelőző intézkedések kommunikálásában és kidolgozásában, a boszorkányság. A boszorkányság olyan élő emberek közötti kapcsolatokra utal, amelyek negatív fordulatot vettek. Mozambikban ez a gonosz gondolatok és szándékok minden típusát magában foglalja, de az akaratlan káros magatartásokat, például az irigység által okozottakat is. Mivel az emberek átadják egymásnak a halálos betegséget okozó HIV/AIDS-et, erre is lehet boszorkányság következményeként tekinteni. Kotanyi egy párizsi ápolónőt említ, aki eredetileg Kongóból származik és HIV-vel él. Annak ellenére, hogy a nővér foglalkozott a HIV/AIDS biomedikális magyarázataival, a legfontosabb az volt számára, hogy feltárja, működik-e boszorkányság a családjában vagy sem. Nem akart úgy meghalni, hogy boszorkánynak tartják. Az őslakos koncepciók szerint az elhunyt boszorkány nem tud halála után az elhunyt ősök közé lépni, ami viszont azt is jelenti, hogy nem tudja védelmezni az élő családtagokat. Ez a példa egyrészt azt mutatja, hogy az emberek egyszerre különböző etiológiákhoz is kötődhetnek, amelyek bár egymásnak ellentmondónak tűnnek, mégis értelmesek számukra. Emellett arra is rámutat, hogy milyen potenciál van a HIV/AIDS megelőzésének a boszorkányság fogalmaihoz való kapcsolódásában. A betegek sokkal több közösségi támogatást kapnak, ha azt gondolják, hogy a boszorkányság áldozatai, és nem ők maguk a boszorkányok.

Kotanyi azt állítja, hogy nagymértékű ellentmondás áll fenn a társadalmilag megfogalmazott elképzelések és hiedelmek, valamint a HIV/AIDS megelőzésének racionalitása között, amely gátolja annak hatását. Különösen mivel nem kezelik ezeket a különbségeket. Míg a HIV/AIDS megelőzés a fertőzés biomedikális felfogását tükrözi, addig sok Mozambikban és a szubszaharai Afrikában élő ember szerint a fertőzés elsősorban társadalmi fogalom.

Konklúzió: Hogyan segíthet a HIV/AIDS megelőzésében a biomedikális és őshonos stratégiák egyidejű használata?

A sikeresebb megelőzési stratégiák kidolgozása érdekében Kotanyi a Mozambikban és a Szaharától délre fekvő afrikai országokban elterjedt betegségek koncepcióit tanulmányozta. Megállapításai arra mutatnak rá, hogy a fertőzés, a betegség és a gyógyulás a társadalmi élet olyan dimenziói, amelyekkel nem foglalkoznak külön-külön, hanem  csakis a közösség és alapvető vélekedései keretein belül. Így a megelőzésnek szisztematikusan be kell vonnia a helyi közösségeket, kommunikálni kell a helyi nyelveken és az információterjesztés közös formáit kell megtalálni. Brosúrákkal például nem lehet elégséges módon kommunikálni a nagymértékben szóbeliségen alapuló kultúrákban, amelyek a metaforákra, a történetmesélésre, a dalra és a táncra helyezik a hangsúlyt.

Emellett Kotanyi elmagyarázza, hogy sokkal több értelme van a fertőzés társadalmi fogalmaival is foglalkozni, ahelyett, hogy kizárólag a HIV/AIDS-fertőzés biológiai okait tartanánk szem előtt. Azokban az esetekben, amikor a bennszülött koncepciók segítik a fertőzések terjedését, a hagyományos gyógyítókkal, a bennszülött orvoslás szakembereivel és a helyi hatóságokkal kell együttműködni annak érdekében,  hogy a helyi gyakorlatokon változtassanak. Ha a fogalmak a megelőzés előmozdítására irányulnak, azokat be kell építeni a megelőzési stratégiákba. Ezért fontos, hogy ezeket a fogalmakat ne a biomedikális racionalitásnak rendeljük alá, hanem a már létező biomedikális megelőzési stratégiákkal párhuzamosan kezeljük őket.

A prevenciós erőfeszítésekben részt vevő embereknek be kell tehát építeniük az őshonos fogalmakat a megelőzés hatékonyabbá tétele érdekében. A különböző etiológiák tiszteletben tartásával növelhetjük a HIV/AIDS megelőzésének hatékonyságát.