Egészségügyi szakemberek és a különböző etnikai csoportokból származó betegekkel kapcsolatos észleléseik. (Egyesült Királyság)

Írta: Suki Rai

Kivonatolt cikk: Kai, J., Beavan, J., Faull, C., Dodson, L., Gill, P. and Beighton, A. (2007). Professional uncertainty and disempowerment responding to ethnic diversity in health care: a qualitative study. PLoS Med, 4(11), p. 323.

Bevezetés

A közösségek egyre színsebbek az etnikai és faji hovatartozás szempontjából is. Az egészségügyi szakemberek és a kormányok igyekeznek mindenki számára egyenlő hozzáférést biztosítani az egészségügyi ellátáshoz, ugyanakkor egyre több bizonyíték van faji egyenlőtlenségekre az egészségügy területén.

Egyes egészségügyi hatóságok bevezették a “kulturális kompetencia” képzést az egyének és szervezetek készségeinek fejlesztésére, amely arra irányúl, hogy a szakemberek jobban együtt tudjanak működni a különböző kultúrákból származó emberekkel. A résztvevő egészségügyi szakemberek képzést kapnak az egészséggel kapcsolatos elkpzelésekkel és gyakorlatokkal kapcsolatos etnikai különbségekről, illetve a vallásokról és a különböző kommunikációs stílusokról, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást tudják nyújtani.

E cikk célja annak feltárása, hogy az egészségügyi szakemberek hogyan tapasztalják meg munkájuk során a különböző etnikai csoportokból származó betegekkel való találkozásokat. Különösen azt vizsgálja, hogy viselkedésüket az etnikai hovatartozás befolyásolja-e olyan módon, amely hozzájárulhat az egészségügy terén mutatkozó egyenlőtlenségekhez. A tanulmány a rákellenes kezeléseket vizsgálja e kérdések megvitatására egy kvalitatív kutatás alapján, melyben 106, különbözõ – mind az alapellátás, mind a másodlagos egészségügyi ellátás területét felölelő – szakmai csoportot képviselő egészségügyi szakemberrel összesen 18 fókuszcsoportos beszélgetést folytattak le.  A kutatást Midlands-ben, az Egyesült Királyságban folytatták le.

Módszertan

A vizsgálat során egyéni interjúk helyett fókuszcsoportokat alkalmaztak, hogy a csoporton belül interakciókra kerülhessen sor. Ezeket a fókuszcsoportokat az attitűdök, vélemények és feltételezések vizsgálatára, valamint a résztvevők perspektíváinak egymás közötti megvitatására használták fel.

A fókuszcsoportok vagy homogének voltak, amely lehetővé tette a tapasztalatok egymás között való megosztását, vagy multidiszciplinárisak, amely ösztönözte a vitákat egy gondozó csapaton belül.

A résztvevők jellemzői a következőképpen oszlottak meg:

Kategória Jellemző Fő (%)
Egészségügyi szakmai háttér OrvosI

Közösségi ápoló/ápoló szakember

Kórházi ápoló/ ápoló szakember

Társult egészségügyi szakemberII

Kapcsolódó munkatárs vagy támogató

Egészségügyi adminisztrátor vagy menedzser

22 (21)

21 (20)

18 (17)

16 (15)

21 (20)

8 (7)

Etnikai kisebbségi betegekkel való munka gyakorisága Legalább naponta

Legalább hetente

Legalább havonta

Kevesebbszer mint havonta/ ritkán

52 (49)

21 (20)

8 (7)

25 (24)

Korcsoport (y) 24-35

36-45

46-55

56-65

25 (24)

34 (32)

33 (31)

14 (13)

Etnikum Fehér & Egyesült Királyságban született

Dél-Ázsiai III

Afrikai karibi

Fehér európai

Kínai

 

63 (59)

31 (29)

3 (3)

7 (7)

2 (2)

Az angolon kívül beszélt más nyelvek Dél-Ázsiaiiv IV

Kantoni / Mandarin

Karibi dialektus

Afrikai V

Egyéb európai VI

 

27 (25)

2 (2)

2 (2)

2 (2)

14 (13)

 

Ezek a viták a következő általános kérdéssel kezdődtek: “Meg tudná osztani bármely olyan tapasztalatát, amely etnikai kisebbségi háttérrel rendelkező emberek gondozásához kapcsolódott?” A megbeszélések általában másfél-két órát vettek igénybe.

Eredmények

A megkérdezett szakemberek megfelelő színvonalú ellátást szerettek volna nyújtani az eltérő etnikai háttérrel rendelkező betegeknek. Azonban úgy érezték, hogy a kommunikáció, a nyelv és a betegek családjaival való munka kapcsán kihívásokba ütköznek.

Szakmai bizonytalanság

A szakemberek kijelentették, hogy bizonytalannak érzik magukat, amikor kulturálisan eltérő betegekkel szembesülnek. Ezzel a “különbséggel” kapcsolatban a szakemberek nyugtalanul és kényelmetlenül érezték magukat. A megkérdezettek kiemelték, hogy nem rendelkeznek az adott kultúrával kapcsolatos megfelelő tudással és ismeretekkel, és aggódnak, hogy ez hogyan befolyásolhatja betegeiket. Attól tartottak, hogy tudásuk hiánya “hibákat” vagy félreértéseket eredményezhet.

Néhány szakember aggódott, hogy kulturális ismereteik hiánya miatt diszkriminatívnak vagy rasszistának tűnhetnek fel. Néhány válaszadó azonban úgy érezte, hogy ha több erőfeszítést tesznek a páciensük kulturális igényeinek kielégítésére, akkor ez nem csak a betegek, hanem a kollégák számára is a kezelésben való kivételezésnek tűnhet.

Fókuszban a kulturális szakértelem

A szakemberek elismerték tudatlanságukat és a kulturális ismeretek iránti igényüket. Úgy érezték, hogy képzésre van szükségük a különböző kulturális háttérrel rendelkező betegek megközelítéséhez.

Olyan esetekre, amikor a szakemberek eltérő etnikai csoportból származó páciensekkel foglalkoztak, egyesek azt javasolták, hogy közvetlenül a pácienst kérdezzék meg a problémák feltárása érdekében. Azonban ez a megközelítés félelmet és aggodalmat váltott ki azzal kapcsolatban, hogy esetleg rossz dolgot mondanak vagy tesznek, amely megsértheti a beteget. Például:

“Ahelyett, hogy azt gondolnánk, hogy a beteg az beteg, ..és pontosan úgy kezeljük őket, mint bármelyik másik beteget… túldimenzionáljuk azt a tényt, hogy valamilyen etnikai csoportról van szó, ahelyett hogy személyekként tekintenénk rájuk.” (Palliatív ápolócsapat)

A válaszadók többsége úgy érezte, hogy többet kell megtudnia a különböző kultúrákról, és “iránymutatásokkal” kell rendelkeznie a kulturális különbségek kezelése kapcsán. Mások viszont úgy vélték, hogy az etnikai csoportok sokfélesége miatt ez a betegek sztereotipizálását eredményezheti, ezért a betegeket egyénekként kell kezelni. Például:

 “Természetesen manapság keverednek a kultúrák, nem igaz? Második és harmadik generációs gyermekek és unokák sok családban meglehetősen nyugati helyzetben nevelkednek… elég nehéz kiismerni magunkat ebben, nem? Mivel nem tudjuk pontosan, kivel foglalkozunk …” (Palliatív ápolócsapat, 5. oldal)

“Bár mondhatjuk egy személyre, hogy lengyel, ezen belül mindenféle különböző preferenciákkal és kulturális különbségekkel találkozhatunk, mindenki más…” (Palliatív ápolócsapat, 4. oldal)

“Ez nem gyártósor, tudod. Minden ember egyén. Miss X igényei eltérnek Miss Y-étól, függetlenül attól, hogy ugyanolyan betegségben szenvednek. Igazán nem, nem tekinthetsz rájuk fekete-fehéren… Ez mindig függ az egyes személytől. Minden eset más és más.” (Orvos)

Kevés olyan eset volt, amikor a szakemberek úgy érezték, képesek megbeszélni “bizonytalanságukat” a betegekkel, vagy meg tudják kérdezni a betegeket saját perspektívájukról, aggályaikról vagy hitükről. A következő két eset kivételt képez.

“El kell gondolkozni azon, hogyan beszélsz az emberekkel, és azon, hogy mi az, amit a család és a páciens maga a leginkább tudni szeretne és milyen módon szeretnék azt megtudni… Ez a másik meghallgatása, nem igaz? Tudatában kell lenni annak, hogy nem mondhatod azt, hogy ez egy muszlim család, ezért ezt és ezt a sablont kell velük kapcsolatban használnom… Képesnek kell lenned arra, hogy módosítsd a hozzáálásodat az egyes esetekben… “ (Orvos , 3-5. oldal)

“Azt hiszem, ami leginkább segített nekem, az be van építve a tanácsadói tréningbe… ez egy modell, ami megtanít bármilyen különbséggel együtt dolgozni, nem sablonok alapján… ennek ellenére küzdelmesek számomra a tőlem nagyon különböző emberekkel való találkozások.” (Multidiszciplináris hospice csapat)

Szakmai bénultság

A bizonytalanság, amelyet a szakemberek tapasztalnak, egyfajta bénultságot okozott. Az orvosok tehetetlennek érezték magukat a szorongás és stressz miatt, amelyet az interkulturális kölcsönhatások váltanak ki belőlük.

A válaszadók tartottak tőle, vagy nem tudták, hogyan kérdezzék meg betegeiket a számukra fontos értékekről és szemléletükről. Azok a szakemberek, akiknek sok tapasztalata volt a diverzitással kapcsolatban, illetve részt vettek valamilyen kulturális tudatosságról szóló képzésben, még mindig aggódtak amiatt, hogy rosszul bánnak betegeikkel és megbántják őket. A válaszadók azt is kijelentették, hogy szakemberként kényelmetlenül érzik magukat, és aggódnak, hogy betegeik ellátása veszélybe kerülhet emiatt.

Mások úgy gondolták, hogy az eltérő etnikai hátterű páciensekhez “párosítani” kellene hasonló etnikai háttérrel rendelkező szakembereket.

Megint mások úgy érezték, hogy kevésbé képesek a bizalmat és az empátiát a dolgok elrontásától való félelem ellensúlyozásaként használni. Mások a kulturális tudatosságról szóló képzést követően felkészültebbnek érezték magukat. Például:

“Részt vettem egy workshopon… (aminek az volt az  üzenete), hogy alapvetően mindannyiunknak ugyanazok a szükségleteink… ne szorítsd magad keretek közé… azért, mert aggódsz… Meg kell próbálnunk megtalálni a módját annak, hogy minden ember hozzáférhessen a szolgáltatásokhoz. Számomra ez felszabadító volt, tényleg… nem kell mindent tudnom minden vallásról, minden kultúráról… nagyon hasznosnak találtam, és azt hiszem, könnyű elrejtőzni amögött, hogy nem tudom, mire van szükségük és talán valami másra, amit nem tudok megadni… ” (Palliatív ellátás multidiszciplináris csapat)

Konklúzió

A szakemberek ebben a tanulmányban arra törekedtek, hogy minden beteg számára gondoskodjanak a megfelelő ellátásról. Azonban azt állították, hogy bizonytalanságot tapasztaltak, amikor olyan betegekkel szembesültek, akiket kulturális szempontból másnak érzékeltek – és ez kényelmetlenül érintette őket. Attól tartottak, hogy tudásuk hiánya hibákat, illetve félreértéseket eredményezhet.

Néhány szakember aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a kulturális tudás hiánya miatt rasszistának vagy diszkriminatívnak tekintik. Ezzel szemben egyes szakemberek úgy érezték, hogy ha több erőfeszítést tesznek a kulturális igények kielégítésére, akkor ez mind a betegek, mind a kollégák számára pozitív diszkriminációként értelmezhető.

Az a megközelítés, hogy a beteget közvetlenül kérdezzék problémáikról, félelmet és aggodalmat keltett a szakemberekben attól, hogy rosszul kommunikálnak vagy cselekszenek, és ezzel megsérthetik a betegeket.

Az interkulturális kölcsönhatások megtapasztalása kapcsán szorongás volt tapasztalható. A válaszadók nem tudták, hogyan kérdezzék meg betegeiket a számukra fontos értékekről és szempontjaikról. Még abban az esetben is, ha a szakemberek a kulturális tudatossággal kapcsolatos képzésben részesültek, továbbra is aggódtak, hogy rosszul csinálnak valamit vagy megsértik betegeiket.

Sajnálatos módon más szakemberek úgy érezték, hogy az eltérő etnikai hátterű pácienseket “párosítani” kellene hasonló hátterű szakemberekkel. Ez további sztereotípiákat eredményezne, és nem segítene a szakemberek kulturális kompetenciáinak fejlesztésében.

Nagyon hasznos volt az a nyitottság, amelynek köszönhetően a szakemberek képesek voltak megvitatni a különböző betegek kezelésével kapcsolatos kihívásokat. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük azokat a nehézségeket, amelyekkel a szakemberek szembesülnek, amikor más kulturális háttérrel rendelkező betegekkel foglakoznak.

A szorongás és kellemetlenség érzése, amelyeket a szakemberek leírtak, hozzájárulhat az egészségügy terén mutatkozó egyenlőtlenségekhez.

Az egészségügyi szakembereknek kulturálisan tudatosabbnak kell lenniük, meg kell ismerniük a kulturális igényeket és azt, hogy mi alakítja az egyes kultúrákat. A szakembereknek fejleszteniük kell kulturális kompetenciájukat, annak érdekében, hogy elkerüljék a kulturális értékek iránti érzéketlenséget. Ez segíthet kiküszöbölni a félelmet azokkal a betegekkel szemben, akik kulturálisan “különbözőek” tőlük. A szakembereknek tisztában kell lenniük a kulturális különbségekkel, és el kell kerülniük a kultúra elutasítását a betegek megsértésétől való félelem miatt. A szakembereknek ezen felül az egyes betegeket, mint egyéneket kell kezelniük. Figyelembe kell venniük a páciensek egyedi szükségleteit, és választási lehetőségeket kell számukra biztosítaniuk. Minden betegnek lehetőséget kell adni arra, hogy aktívan részt vegyen gondozása folyamatában.

I Kórházi, alapellátás vagy palliatív kezelés

II Fizioterapeuták, foglalkozás-terapeuták vagy röntgen-orvosok

III Pakisztánban, Indiában, Bangladesben vagy Sri Lankén születettek, illetve leszármazottai

IV Urdu, pandzsábi, hindi, mirpuri, szilheti vagy bengáli

V Shona vagy szuahéli

IV Francia, német, spanyol vagy olasz