Egészséges diverzitás
Egy mindinkább összezsugorodó világban, ahol az információáramlás gyorsabban zajlik, mint valaha, egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy mindegyikünk olyan emberekkel vagy közösségekkel érintkezik, akinek vagy amiknek mások az értékei, a viselkedése, a normái, a szokásai, a ritusai és a világról alkotott képe. Az egészségügyi ellátás sem mentes a hasonló helyzetektől: különböző szakemberek biztosítanak ellátást széleskörű igényekkel és eltérő háttérrel rendelkező pácienseknek. Amikor ezekkel a helyzetekkel nem megfelelően képzett szakemberek találkoznak, a szakmai teljesítmény is sérül, ami gátat épít az egészségügyi ellátás elé. Ez félreértésekben, a diagnosztizálás ellehetetlenülésében, a kezelés elutasításában, alul- vagy téves kezelésben és diszkriminációban mutatkozhat meg.
Három képzési igényt azonosítottunk:
Az interkulturális kompetencia fejlesztése
Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés akadályainak csökkentése
Módszerek a sokszínű betegkör igényeinek ellátására
Az Egészséges Diverzitás projekt elsődleges célja, hogy növelje az egészégügyben dolgozó szakemberek és intézmények képességét arra, hogy ki tudják elégíteni egy kulturálisan sokszínű betegkör igényeit, és ezáltal csökkentse a szolgáltatások elérését gátló akadályokat és enyhítse az egészégügyi szférában előforduló diszkrimináció különböző formáit.
Célcsoportok
Online oktatási eszközeink a következő célcsoportokat célozzák meg:
Egészségügyi dolgozók, akik sokszínű betegkörrel dolgoznak
Egészségügyi szolgáltatást biztosító menedzserek és döntéshozók
Egészségügyi szakemberek továbbképzését, illetve oktatását biztosító intézmények
Ezen kívül, migránsokkal dolgozó szociális munkások és migránsok maguk is tanulhatnak a migrációról közegészségügyi szempontból.
Kritikus incidensek módszertannal az Egészséges Diverzitásért
A kultúra valóban hatással van az egészségügyi szakemberek mindennapi munkájára?
A sokszínűségre öszpontosító megközelítések már a kezdetektől fogva őrlődnek a között, hogy a kulturális különbségekre fektessék a hangsúlyt (ezáltal kockáztatva a különbségek felnagyítását), vagy éppen ellenkezőleg, a kultúra fogalmát figyelmenkívül hagyva inkább a személyes, helyzeti és gazdasági tényezőkre öszpontosítsanak (ezáltal kockáztatva a kultúra jelentőségének teljes tagadását). A kritikus incidens módszertanát kifejlesztő francia szociál-pszichológus, Margalit Cohen-Emerique kiutat kínál a két kockázat között, felfüggesztve az eszmei vitát és a gyakorlatra összpontosítva. Leleményes stratégiát javasol, amely alkalmas arra, hogy felfedezzük azokat a kulturális normákat, értékeket és viselkedési formákat, amelyek az embereket mozgatják a találkozáskban és amelyek meghatározzák azt, hogyan értelmezik ezeket a helyzeteket és hogyan viselkednek bennük. Az interkulturális félreértéseket körülvevő, gyakran negatív töltetű érzelmi köd eltüntetése segít tudatosítani saját kulturális semlegességünk illúziórikus voltát és arra késztet minket, hogy objektívabban szemléljük a saját és mások kulturális referenciakereteit és ezzel esélyt adjunk egy olyan „negociációnak”, amelyben az előítéletek kevesebb szerepet játszanak.