Az arab orvos

Az eset

Egy beteg panaszt tett nálam arab származású háziorvosa ellen. Azt írta le, hogy az orvos megsértődött az általa feltett kérdéseken és durván válaszolt. A válasz hangneme megsértette őt emberi mivoltában.  Az eset egy alkalmassági vizsga kapcsán történt, amelyet valamilyen állásinterjú miatt kellett elvégezni. A panasztevő úgy érezte, hogy azért viselkedett vele az orvos ilyen módon, mert ő nő. A szóváltás hevében az orvos egyszerűen kidobta őt a rendelőből, anélkül, hogy megvizsgálta volna.  Telefonon felkerestem az orvost és tájékoztatást kértem az esetről. Egyúttal tájékoztattam a betegjogokról. Velem is elfogadhatatlan hangnemben beszélt.  Heves vita alakult ki köztünk arról, hogy mihez van ma Magyarországon a páciensnek joga általában, és a női betegeknek, specifikusan, és hogy ezek a jogok milyen következményekkel járnak rá nézve a magyar jogszabályok szerint egy magyar intézményrendszerben.

1. A szituációban résztvevők identitása

A betegjogi képviselő:

Egy harmincas éveiben járó nő.

Magyar.

Egészségügyi ügyekkel foglalkozó ügyvéd (Magyarországon tanult a rendszerváltás után).

Betegjogi képviselőként dolgozik.

Magyar anyanyelvű.

Beszél angolul.

Hajadon, nincsenek gyerekei.

Budapesten született, ott is él.

Vallása: katolikus.

Az orvos:

„Arab”, de nem tudjuk, melyik országból származik.

Nem tudjuk, hogyan került Magyarországra.

Rendelkezik magyar állampolgársággal, de a hivatalos státusza migráns.

Tökéletesen, bár enyhe akcentussal beszél magyarul.

Arab anyanyelvű.

Valószínűleg több nyelven is beszél, de ezt nem tudjuk.

Az ötvenes éveiben jár.

Általános orvosként dolgozik.

Magyarországon végzett egyetemet a rendszerváltás előtt.

Egy Miskolc melletti kisvárosban dolgozik (vidéken).

A családjáról semmit nem tudunk.

Vallása: muszlim? (nem tudjuk)

A két szereplő szinte mindenben különbözik. Van, amiben nagyon nyilvánvalóan és van, amiben kevésbé vagy nem láthatóan (ilyen pl. hogy ugyanabban az oktatási rendszerben tanultak, de két radikálisan különböző időszakban). Nemcsak sok tekintetben különböznek, hanem ráadásul egy olyan hierarchia is adott, amelyben mindkettőjüknek joga van megkérdőjelezni a másik társadalmi státuszának a prioritását:

Az orvos férfi és idősebb. A szakmája különösen elismert: családorvos

A nő fiatalabb és szakmailag alacsonyabb pozícióban van, de a fővárosból származik („lenézi” Miskolcot). Szakmájából adódóan kellemetlenséget tud okozni az orvosnak.

A nő magyar, míg a férfi migráns és bár ez a tény nem feltétlenül van hatással a történtekre, a kölcsönös megítélést (egyikük “más” és ennek megfelelően szimbolikus helyet tölt be társadalmi hierarchiában) befolyásolhatja.

2. Kontextus

A szituáció tágabb kontextusa: a hetvenes és nyolcvanas években sok közel-keleti országból származó diák kapott magyarországi ösztöndíjat. Közülük sokan Magyarországon maradtak és teljesen be is integrálódtak a társadalomba. Bár az integráció sosem könnyű és nekik is keményen meg kellett dolgozniuk azért, hogy emberszámba vegyék őket (Magyarország nem volt a bevándorlók célpontja), sokaknak közülük ma magyar családjuk van és elismert társadalmi pozíciókat töltenek be. A tavalyi új bevándorlási hullám által kiváltott előítélet az idősebb, már beintegrálódott bevándorlókat is fenyegeti, ők ebben a szituációban érzékenyebbé is válnak mindenre, amit idegengyűlöletnek éreznek.

Szorosabb kontextus: a párbeszéd nem egy közös fizikai térben, hanem telefonon történik. A nő az, aki felhívja az orvost (ez az első hívás, az orvos tőle szerez tudomást az ügyről).

Az ügy: a páciens azért kereste fel az orvost, mert alkalmassági vizsgálatra volt szüksége egy munkakör betöltéséhez. Az orvos nem volt hajlandó pozitív minősítést adni, ezért a páciens nem kapta meg az állást. A páciens elmondása szerint az orvos nem indokolta meg eléggé a döntést, ezt pedig a páciens úgy értelmezte, hogy szándékosan visszatartotta az információt.

3. Érzelmi reakció

Az eset elbeszélője  felháborodott és dühös (az alapeset miatt is és azért is, mert úgy érzi, hogy az orvos durva vele). Úgy érzi, hogy mint nőt nem tisztelik (pontosabban hogy azért bánnak vele tiszteletlenül, mert nő). Azt érzékeli, hogy az orvos szerint ő csak “gondot okoz”. Elutasítást, nem pedig elismerést kap.

4. Reprezentációk, értékek, normák, ötletek, előítélet: a sokkot átélő ember referenciakerete

Az elbeszélő nem sokat tud az orvos kultúrájáról (azt sem tudja, hogy melyik országból származik).

Feltételezi, hogy egy muzulmán országból jött és úgy tudja, hogy a muzulmán országokban a nőket elnyomják. Úgy véli, hogy ennyit elég tudni a muzulmán kultúráról ahhoz, hogy a szituációnak kulturális okot tulajdoníthasson.

Számára alapvető érték a női egyenlőség, de elismeri, hogy ezt a jogot gyakran még a mi társadalmunkban sem tartják tiszteletben.

Hisz a demokráciában – meggyőződése, hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása egy demokratikus társadalomban kulcsfontosságú. A betegek jogai számára az alapvető emberi jogok közé tartoznak.

Legfontosabb értékek számára az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi méltóság.

A páciensre mint jogokkal rendelkező személyre tekint. Számára az orvos-beteg viszonynak a partnerségen és a kölcsönös elismerésen kell alapulnia.

Ugyancsak fontos számára az integráció és a bevándorlók elfogadása. Nagyon frusztrálná, ha valaki őt “idegengyűlölőnek” nevezné, vagy azt állítaná róla, hogy előítéletes a migránsokkal szemben.

5. Milyen kép rajzolódik ki a 4. pontban leírtak elemzéséből a másik csoport számára (semleges, kissé negatív, nagyon negatív, "stigmatizált", pozitív, nagyon pozitív, valós, irreális stb.)?

Negatív, nem túl reális.

6. Reprezentációk, értékek, normák, előítéletek: A sokkot kiváltó/a sokkot az elbeszélőben kiváltó személy vagy csoport referenciakerete

Elképzelhető, hogy az orvos kiégett.

Fenyegetve érezheti magát a nő által, olyasvalakit láthat benne, aki megnehezíti a munkáját.

Úgy érzi, megsértették a szakmai identitásában.

Úgy gondolhatja, hogy egy fiatalabb nőnek, aki ráadásul nem is orvos, nincs joga megkérdőjelezni az ő szakmai kompetenciáit.

Ő a páciensben egy megoldandó szakmai problémát lát, a társadalmi identitása és az érzései nem fontosak számára.

Szerinte az a jó orvos, aki határozott, gyorsan hoz jó döntéseket és fő feladatának a betegek gyógyítását tekinti (a bizonyítványok kiállítása nem annyira jelentős feladat).

Teljes bizalmat vár el a betegektől, ezért nem fontos számára az átlátható beszédmód. Magától értetődőnek tartja, hogy az orvos-beteg viszony nem egyenlő, mert az orvos olyan tudással rendelkezik, amivel a páciens nem.

(Ne feledjük, hogy ezek a kézenfekvő hipotézisek nem igényelnek kulturális különbségen alapuló magyarázatot.)

Úgy érezheti, hogy a másik tárgyaló fél előítéletes a migránsokkal szemben. Magát egy jól integrálódott bevándorlónak tartja, aki semmiben sem különbözik a magyaroktól. Azt, hogy arra emlékeztetik, Magyarországon tartsa be a magyar törvényeket, a származására vonatkozó sértésként és a sikeres integrációjának a tagadásaként értelmezheti.

7. Rávilágít az eset bármilyen problémára a szakmai gyakorlattal vagy a kulturális különbségek tiszteletben tartásával kapcsolatban?

– Az orvos vagy lekezelő volt az eset elbeszélőjével, vagy nem. Nagyon kevés olyan objektív információ áll rendelkezésre, amely a betegjogi képviselő panaszát igazolja (vagy cáfolja).

– Ez egy nagyon szokatlan helyzet, mivel elvileg ő is és az orvos is érdekeltek az egészségügyi rendszer működésének javításában, valamint abban, hogy minél kevesebb panasz érkezzen (bizonyos értelemben az orvos és a betegjogi képviselő kollégák is), azonban az elhangzottak védekező pozícióba kényszerítik az orvost, ami rossz hatással van az együttműködésre. A bizalom kiépítése elengedhetetlen lenne, de erre nincs idő és a betegjogi képviselők szakképzésében az ilyesmit nem is tartják fontosnak. Ez egy rendszerszintű probléma.

– Egyik fenti állítás sem azt sugallja, hogy amennyiben az orvos durva volt a pácienssel, az azért volt, mert arab származású.

– Ez az eset a különbözőség jellegzetes kulturalizációjára szolgáltat példát, vagyis amikor minden más lehetséges magyarázatot felülírva a kultúrát teszik felelőssé az eltérő vagy furcsa viselkedésért. Ez gyakran megtörténik, amikor a másik ember mássága egyszerű módon bekategorizálható (például migráns, arab, cigány stb.), és ehhez a kategóriához sztereotípiák (elsősorban negatívak) kapcsolódnak.

– A negatív sztereotípiák negatív reakciót váltanak ki, amelyek aztán negatív válaszokat provokálnak. Ilyen módon a sztereotípiáknak könnyen önbeteljesítő hatásuk lehet.

– A kényes interkulturális szituációkban az arc védelme kifejezetten fontos. A telefonbeszélgetés nem segíti az arcmunkát, ezért nehezen helyettesíti a személyes találkozást.