A baba mérget iszik
Az eset
Kisváros Budapest mellett. Egy nagyjából 2 éves gyerek valamilyen háztartási tisztítószert ivott. Kihívták a mentőket. Mikor odaértünk, akkor láttuk, hogy a külvárosi ház teljesen romokban van. Mindenhol felnőttek vannak. A gyerek nyugodtan játszik. Megkérdeztük a szülőket (az anya roma, az apa fehér (sic) magyar). Felelőtlenül viselkedtek, jobban kellett volna a gyerekre vigyázni, aki még beszélni is alig tudott. Mielőtt távoztunk, az én feladatom volt, hogy beszéljek a szülőkkel, hogy megállapítsuk az esethez vezető okokat, hogy kommunikáljak az anyával, egy talán 18 éves nővel, aki még szintén gyereknek látszott.
1. A szituációban résztvevők identitása
A mentős
Férfi.
A harmincas éveiben jár.
Budapesten él.
A középosztályhoz tartozik.
Tíz éves szakmai tapasztalattal rendelkezik.
Nőtlen, nincs gyereke.
Az anya (a többi családtag között)
18 év körüli anya.
Roma (nem tudjuk, melyik csoporthoz tartozik).
Az élettársával él (aki magyar, nem roma).
Nagy családja van.
Egy gyereke van.
Földrajzi helyzet: nem tudjuk.
Bejelentett munkája nincs.
Az alsó társadalmi osztályhoz tartozik (látható szegénység).
Nem tudjuk, hogy a férje dolgozik-e.
A mentős egy férfi, aki kétszer annyi idős, mint a lány. Magyar, a többségi társadalom tagja, a „felelőtlen” anya számára ő a felelős segítő. Szinte semmi nincs, ami összekötné a két szereplőt. Még a szituáció sem, ugyanis amikor a mentő megérkezik, a gyerek nyugodt, nem is látszik rajta, hogy bármi baja lenne. A szereplők egymás szemében is radikálisan különböznek. A kapcsolat hierarchikus is, mivel a mentős minden szempontból magasabb pozíciót tölt be (kivétel azt a körülmény, hogy épp a család magánszférájában van).
2. Kontextus
Az eset a család otthonában történik, ahol a mentő betolakodónak számít (bár hívták). A személyzet tagjai kérdéseket tesznek fel, megvizsgálják a gyereket, felmérik a helyet. A gyerek jól van, de kórházba szállítják kivizsgálásra. Az apa megy vele, az anya otthon marad, de az utóbbit a mentős előbb megfeddi, mert egyedül volt a gyerekkel az eset bekövetkeztekor. (Megkérdezték tőle, hogy mi történt, mit csinált: vizet adott a gyereknek, majd kérte a családtagjait, hogy hívjanak mentőt). Az apa akkor érkezett haza, amikor a mentő megérkezett. A ház rossz állapotban van, a szegénység nyilvánvaló.
3. Érzelmi reakció
Sajnálat, megvetés, ingerültség. Csalódottság, mert az anya láthatóan nem érti, mit mond neki a mentős. Döbbenet, amiért senki nem ijed meg – még a gyerek sem.
4. Reprezentációk, értékek, normák, ötletek, előítélet: a sokkot átélő ember referenciakerete
– A gyerek gondozása: egy gyereket állandóan figyelni kell és meg kell védeni, mert sérülékeny és könnyen bajba kerül. Egy gondos szülő tudja ezt és vigyáz a gyerekére. Ez azt is jelenti, hogy az otthont is úgy rendezi be, hogy a gyerek ne férhessen hozzá semmilyen veszélyes tárgyhoz.
– Az otthon: egy otthonnak rendezettnek és tisztának kell lennie. A tisztaság a feleség (és anya) jelleméről árulkodik. Egy romokban álló otthon rendetlenségre és problémás emberekre utal.
– Szülőség: megvan a megfelelő életkor a gyerekszülésre (ami biztosan nem a 18 év alatti életkor). Ez két olyan ember tudatos döntése, akik elég érettek arra, hogy felelősséggel felneveljék a gyerekeiket. A megfelelő életkor előtti vagy a rossz anyagi helyzetben történő gyerekvállalás felelőtlenség. A szülők tehát mindenképpen felelőtlennek tűnnek.
– Család: apából, anyából és gyerekből áll. A gyereknevelés felelőssége megosztott a szülők között. Más esetleges jelenlévőknek a gyereknevelés nem felelőssége.
– A szituáció: a gyerek még mindig veszélyben van, mert veszélyes anyaghoz fért hozzá, bár nem mutatja jelét annak, hogy rosszul lenne. A biztonsága érdekében kórházba kell szállítani.
5. Milyen kép rajzolódik ki a 4. pontban leírtak elemzéséből a másik csoport számára (semleges, kissé negatív, nagyon negatív, "stigmatizált", pozitív, nagyon pozitív, valós, irreális stb.)?
Negatív, leereszkedő, elítélő
6. Reprezentációk, értékek, normák, előítéletek: A sokkot kiváltó/a sokkot az elbeszélőben kiváltó személy vagy csoport referenciakerete
– Egy család több emberből áll, az idősebbek a fiatalabbak fölött állnak. A gyereknevelés felelőssége a felnőttek között oszlik meg.
– Szülőség: egy gyerekre addig kell vigyázni, amíg a család életterén belül van. További védelmet (korlátozást) nem igényel (bizonyos fokú autonómiával rendelkezik).
– A szituáció: a gyerek pillanatnyilag veszélyben volt, de már nincs, mivel nem mutatja, hogy bármi baja lenne. A mentőautó tehát fölöslegesen van ott és a mentősök csak „felfújják” az ügyet, amikor a semmin problémáznak.
– A Másikról alkotott kép: arrogáns módon viselkednek, kioktatnak és „minket” vagy „engem” hibáztatnak. (Talán rasszisták?)
(a szakmabeliek autoritásának elutasítása a szakmaiatlanságra és rasszizmusra hivatkozva azt jelenti, hogy a tanácsaikat nem fogják megfogadni)
7. Rávilágít az eset bármilyen problémára a szakmai gyakorlattal vagy a kulturális különbségek tiszteletben tartásával kapcsolatban?
6) A szereplők kulturális hovatartozásukból adódóan nem tudnak elvonatkoztatni attól, hogy a másik felet idegenként kezeljék. Ilyen szituációban a szakmabelinek tudatos erőfeszítéseket kell tennie a távolság áthágására. Segíthet az, ha nem nézi le a másik felet, hanem elismeri, hogy jó szülő.
7) Végtére is az anya az, aki kérte, hogy hívják a mentőket. Ebben a tekintetben nagyon felelősségteljesen viselkedett. Ez a tény nem elhanyagolható.
8) A szakember nem szaktanácsot ad, hanem egy moralizáló véleményt mond (rossz szülő vagy, majd én megtanítalak arra, hogyan légy jobb) és mivel ez a hangnem a személyes szférából jön, csak erős önreflexió és tudatos erőfeszítés árán lehet megszabadulni tőle.
9) Egy erős társadalmi hierarchia gyakran teret biztosít a leereszkedő szemléletnek, amivel a szakembernek tisztában kell lennie.
10 Egy idegen társadalmi környezetben fontos a megfelelő emberrel beszélni. Egy népes családban sokszor nem könnyű felmérni a relációkat. Ez a középosztálybeli városi családmodellnek köszönhető, amely nagyon más, mint a vidéki és a szegényebb társadalmakra jellemző kiterjedt családmodell.
11) Ne feledjük: a cél nem az anya „megbüntetése”, amiért hibázott, hanem az arról való megbizonyosodás, hogy a jövőben meg fognak tenni bizonyos óvintézkedéseket a házban.