Záró Konferencia Budapest

Az EGÉSZSÉGES SOKSZÍNŰSÉG záróeseménye valójában két eseményt ötvöz. Az első két napon (július 2-3.)  az orvostudomány, az antropológia és a kulturális-társadalmi sokszínűség különböző metszéspontjait feltáró interdiszciplináris nemzetközi konferencia kerül megrendezésre.

A konferenciához kapcsolódóan, de attól függetlenül, egy 5 napos képzést is szervezünk. Azoknak, akik a képzésen részt vesznek, az első két nap programja a konferencia, a következő három képzési nap július 4-5-6. A képzés egy kisebb csoport számára nyújt lehetőséget arra, hogy mélyebben megismerkedjenek az Egészséges Sokszínűség-módszertanával és eszközeivel. A képzésen való részvétel, a rendelkezésre álló helyek határáig ingyenes.

Helyszín:  A Közép-Európai Egyetem Konferencia Központja, Kerepesi út 87, 1106, Budapest.

Az új évezred betege: Interdiszciplináris nemzetközi konferencia

2018. július 2-3.A konferencia angol és magyar nyelven zajlik (szinkrontolmácsolással)

Miért van szükség konferenciára a témában?

Jócskán a 21. században járunk már. Az elmúlt 20 évre visszatekintve az előző évezredtől minket elválasztó távolság hatalmasnak tűnik, és napról napra növekszik. Minden gyorsan változik társadalmainkban, és ezek a változások messzemenő következményekkel járnak az egészséggel és gyógyulással kapcsolatos felfogásunkra, illetve arra, hogy mit várunk el egészségügyi rendszereinktől. Az egyik egyre nyilvánvalóbbá váló tendencia az, hogy az orvostudományt az egyéb tudományoktól, különösen a társadalomtudományoktól általában élesen elválasztó határvonal kezd elmosódni. Egy európai projekt, Az “Egészséges Sokszínűség” bemutatásának apropóján azt javasoljuk, hogy vizsgáljuk meg közösen az orvostudomány három határterületét, amelyek fejlesztése véleményünk szerint fontos szerepet játszhat a betegek és az egészségügy kapcsolatában.

A konferencián a  következő témákat vitatjuk meg:

  • A társadalom medikalizációja – Az orvostudomány „demedikalizálása”

A medikalizációnak, annak a jól ismert jelenségnek, amelyet az osztrák filozófus, Illich Iván a 70-es évek közepén írt le először, kétségtelenül sokkal nagyobb aktualitása van ma, mint eddig valaha. Egyrészt az emberek hajlamosak erősen támaszkodni a virágzó orvosi technológia által kínált megoldásokra, és így egyre inkább függenek tőle. Másrészt, a társadalmainkban bekövetkező különböző változások (mint például a tudás demokratizálódása és az individualizáció) miatt a betegek szeretnének nagyobb ellenőrzést gyakorolni saját testük felett az egészségügyi intézmények sematizált és iparosodott struktúráiban. Ráadásul a redukcionista biomedikális megközelítések nem elégítik ki e páciensek humanisztikus igényeit. Ezek az egymással ellentétes tendenciák kézzelfogható feszültséget hoznak létre, amely új válaszokat követel az orvosi és nem orvosi területektől is.

  • Egészségtelen társadalmak: egyenlőtlenségek és egészség a jóléti társadalmakban

Régóta köztudott tény, hogy a társadalmi-gazdasági helyzet (SES) vagy a szociokulturális feltételek (SCC) nagymértékben befolyásolják az adott népesség egészségi állapotát. Az új évezredben azonban az egyenlőtlenségek új formái jelentkeztek a globalizációs folyamatok (kockázateloszlás, eltérő mobilitási minták, klímaváltozás), valamint a technológiai fejlődés (digitális szegénység, ritkuló szociális kapcsolatok) miatt, amelyek új kihívások elé állítják az orvostudományt. Tanulmányok meggyőzően bizonyították, hogy az egyenlőtlenség össztársadalmi szinten blokkolja az emberek egészségi állapotának javítását. A demográfiai, ökológiai és politikai kutatások kategorikusan megkérdőjelezik a fenntarthatóság lehetőségét a közeljövőben, hacsak nem avatkozunk be az egyenlőtlenségekbe. Az orvostudomány sem maradhat ki a fenti kérdések megválaszolásából.

  • Egészséges vagy egészségtelen sokszínűség? Az egészségügyi rendszerek szociokulturális sokféleségének kezelése

Az orvosokkal való találkozás szinte mindig érzékeny pillanat mindannyiunk számára, mivel az közvetlen hatással lehet a jólétünkre. Ez a találkozás legalább három felet érint: az intézményt, az orvost és a beteget. Egyre gyakoribbá válik, hogy a három szereplő radikálisan különböző szociokulturális identitást képvisel. Bár ezeket az egészségügyi rendszerben alkalmazott egyre mechanikusabb protokollok figyelmen kívül hagyják, az interperszonális kapcsolatok fontos szerepet játszanak a gyógyítási folyamatban. De mi történik, ha a beteg és az egészségügyi dolgozó nem érti meg egymást? Hogyan lehet megteremteni a szükséges bizalmat, ha jó esetben a szereplők teljesen figyelmen kívül hagyják azt a világot, amelyben a másik él, rosszabb esetben pedig tele vannak sztereotípiákkal és előítéletekkel? Különböző kezdeményezések foglalkoznak ezzel a problémával Európa-szerte (interkulturális képzések az egészségügyi szakemberek számára, migránsbarát kórházak, EquiHealth – IOM, Nowhereland stb.), de nyilvánvalóan több képzelőerőre és innovációra lenne szükség a területen.

A három téma mellett bemutatjuk a projekt által kifejlesztett, további tájékozódást segítő termékeket, valamint néhány jó gyakorlatot a partnerországokból.

A konferencia részletes programjának letöltése

Konferencia regisztrációs link: Angol, Magyar

Nemzetközi képzés az egészségügy és a társadalom metszéspontjairól

2018. július 4-5-6. – A képzés angol nyelven folyik

A képzési brossúra letöltése

Az Egészséges Sokszínűség módszertana

A projekt tevékenységei a francia szociálpszichológus, Margalit Cohen-Emerique által kifejlesztett kritikus incidensek módszerén alapul, amely egy olyan kreatív stratégiát kínál, amely képes feltárni a kulturális normák, értékek és viselkedésmintáknak azon rendszereit, amelyeket az ugyanazon kultúrához tartozó emberek általában magától értetődőnek tartanak (pl. nemi szerepek, racionalitás, fogalmak olyan eszmékkel kapcsolatban, mint az élet vagy a jólét). Az interkulturális félreértésekkel járó, gyakran negatív érzelmi töltet tudatosítása révén ez a módszertan segít abban, hogy jobban tudatában legyünk saját kulturális semlegességünk illuzórikus voltának, ezen kívül, a referenciakereteink objektívabb feltárásra invitál minket, ezáltal megnyitva egy olyan tárgyalási mozgásteret, ahol az előítéletek kisebb szerephez jutnak.